Már legalább egy hete mennek késhegyre menő viták arról az interneten, hogy szemetek-e a kereszténydemokraták, amikor be akarják záratni a hipermarketeket vasárnap, vagy nem is annyira azok. Ez itt pl. egy friss thread. Amelynek nyomán mi is összeütköztünk verbálisan.

Én mondom:

Előrebocsátom, hogy nem szoktam programszerűen bevásárolni vasárnap. Még csak autóm sincs, amivel elmehetnék a budaörsi Tescóba (egyébként is minek autó, amikor nagyrészt csak arra használnám, hogy vasárnaponként elmenjek vele a budaörsi Tescóba?). Azzal is egyetértek, hogy szomorúnak érezném, ha a vasárnapom csúcspontja az lenne, hogy másfél órán át tolongok, sorban állok, álldogálok bármelyik Tescóban. De ha te, aki vasárnap hipermarketekbe jársz, most ennek hatására elszégyellnéd magad emiatt, akkor nyilvánvalóan hülye vagy.

Advertisement

Az égvilágon semmilyen érvet nem tudnék mondani amellett, hogy miért lenne jó, ha valaki mostantól megtiltaná, hogy vasárnap járjak vásárolni, ha épp ahhoz volna kedvem. Kinek lenne jobb attól, ha vasárnap délben nem ugorhatnék be a közeli CBA-ba vagy Sparba egy karalábéért? (Leszámítva a nonstopot, ahol ugyanezt kétszer annyiért kéne megvennem, már ha egyáltalán kapható ott karalábé.)

Ha 1990-ben Antall József úgy dönt, hogy követjük az osztrák és a német példát, és nálunk sem lesznek nyitva a boltok hét hetedik napján, gond nélkül elfogadtathatta volna. De 25 évvel később belepiszkálni egy megszokott, működő, senkit sem zavaró rendszerbe, ráadásul azért, mert néhány KDNP-s képviselő jobban tudja, hogy mi jó nekünk, mint mi magunk, ez megint öngól. Nem akkora, mint a netadó, de hogy ettől nem lesz jobb senkinek, az ugyanolyan nyilvánvaló, mint az, hogy az emberek sem a Tesco miatt maradoztak el a miséről. Őszintén kívánom, hogy egyszer láthassam Rétvári Bencét egy kisboltban magáról megfeledkezve ordítozni, hogy "Hát ebben a kurva országban vasárnap sehol sem lehet túrót kapni?!"

Albert mondja:

Egy másik threadbe én is beszálltam múlt héten, azt mondtam akkor, hogy vasárnap nem boltba járunk, hanem templomba és meccsre. Vicceltem persze – a magam módján –, hiszen én se ide, se oda nem járok. Templomba gyerekkoromban sem jártam, amikor még voltak vasárnapok – kaptam volna a pofámra az ateista nevelés keretében –, de meccsre igen, bár városunk egyik csapata sem volt acélos. Azoknak a vasárnapoknak a legjobb része a húsleves illata volt, meg az, hogy az öreg Munkácsi bácsi ebéd után mindig elbiciklizett az egyik irányba a barátaihoz kártyázni, aztán néhány órával később visszabiciklizett, és közben csíptetővel fogta össze az ünneplő pantallója szárát, hogy ne kapja el a lánc.

Advertisement

Azt persze nem hiszem, hogy ha ezután zárva marad vasárnap a Tesco, akkor újra illatosabb lesz a húsleves meg jobb a futball, és hát Munkácsi bácsi sem fog ismét kártyázni a barátaival. De valahogy mégis ezzel a Bede Mártonnal értek egyet, aki szerint – ugye – durva lehet, ha valakinek vasárnap az a programja, hogy elmenjen egy boltba.

Nem racionális, hanem érzelmi alapon értek vele egyet.

Nem sok minden tud kihozni a sodromból, de a plázákban, a hiperekben és az IKEA-kban – ennek kapcsán érintőlegesen hőbörögtem már egyszer – sétálgató, déd- és nagyszülőkből, szülőkből és unokákból álló komplett családoktól frászt kapok. Ez a jelenség iszonyúan nyomasztó, és kész. Magyarország szellemi-kulturális leépülésének egyik bizonyítékát látom benne – ahogyan pl. abban is, hogy pusztulnak ki a zöldségeskertek és a baromfiudvarok, és az emberek már falun sem főznek, hanem házhoz szállíttatják az olcsó-ehetetlen egyenkaját. Lehet, hogy eltúlzom, de ezek szomorú dolgok.

Oké, azt is tudom, hogy ezek olyan szintű kulturális-társadalmi kérdések, amiket nem egy ilyen balfasz kormány fog rendbe rakni egy erőszakos adminintézkedéssel – már ha átmegy egyáltalán –, és attól, hogy szombaton többen tolonganak majd a párizsis, a margarinos meg a vizes zsemlés polcok előtt, vasárnap nem lesznek tele a múzeumok és a kirándulóhelyek. Az ötleten viszont akkor sincs kedvem felkúródni, ha egyébként magam is előfordultam már vasárnap reggel az Intersparban. Egyáltalán nem rázna meg, ha nem tehetném.

Ha már az ún. kereskedelemnél tartunk, személy szerint sokkal nagyobb bajom, hogy még mindig olyan kevés a tisztességes, igazán jó árut kínáló kisbolt – meg hentes, zöldséges és pék –, hogy egy kezemen meg tudom számolni. Ez a gyalázat, nem a keresztény kurzus!

És ti mit mondtok?