Az Uber elegáns, gyors és sokkal olcsóbb, mint az agyonszabályozott taxi, de a boda-bodával szemben esélye nem lenne. A kelet-afrikai robogótaxi a legjobb spontán személyszállítás, amit az emberiség eddig kitalált. Kár, hogy Európában soha nem lesz.

A boda-bodák eredileg biciklis gincsempészek voltak a német, majd belga gyarmat Ruanda és a brit gyarmat Uganda határán. Határtól határig – azaz border to border – szállítottak, innen jön fonetikusan átírt nevük. A boda-bodák ma már inkább kínai robogók, mint biciklik, de gyorsaságban, olcsóságban és spontaneitásban nincs párjuk.

Advertisement

A bodázás a nyugati szervezettséghez szokott embernek elsőre dermesztően kaotikus, de villámgyorsan rá lehet érezni az ízére. Először is keressünk egy embert, akinek van egy robogója. Ez egyáltalán nem nehéz feladat: azokban az országokban, ahol a bodázás része a kultúrának, néhány másodpercnél több nem kell hozzá. A jellemzően csoportosan álldogáló motorosok közül válasszunk egyet, aki szimpatikus. Ne a vagány tinédzsereket, mert ők ugyanúgy vagánykodni fognak, mint a világ összes robogós tinédzsere, inkább valami nyugodtabb, középkorú fazont. Mondjuk meg neki, hogy hova szeretnénk menni. Rábólint. Egyezzünk meg egy árban. Pattanjunk fel hátra. Nyomás.

Elsőre talán nem teljesen nyilvánvaló, hogy ez miért akkora szám, de amikor tavaly nyáron néhány közép-kelet-afrikai ország meglátogatása után hazajöttem, ez hiányzott a legjobban Budapestről. Nagyon sokszor eszembe jutott azóta, hogy ha a boda-boda része lenne a budapesti életnek, és 300–500 forintért fel lehetne pattanni bármikor egy robogóra és leugrani róla, semmi mással nem mennék, ha nem lenne kedvem vagy időm gyalogolni.

Van persze árnyoldala, a balesetveszély. A kis rendőrállam Ruandát leszámítva sisak nélkül motorozik mindenki, és ez talán összefügg azzal, hogy a nyugati segélyszervezetek drága európai és amerikai munkatársainak szigorúan tilos bodával közlekedniük. Én szerencsésen megúsztam, de amikor először elgondolkoztam, hogy egy vadidegen ember mögött ülök bukósisak nélkül egy ugandai földúton, aki minden adandó alkalommal nyélgázon küldi neki, és hogy mi lesz, ha például elesünk, és betörött fejjel fogok heverni a vörös porban, akkor elég rosszul éreztem magam. Az érzés szerencsére gyorsan elmúlt, hosszú távon pedig csak az maradt meg, hogy a boda-boda csodálatos dolog.

Advertisement

Nem mintha bármi esély lenne, hogy egy agyonszabályozott európai országban ne szálljon rá minden hatóság. Pont tegnap adott ki az Uberrel kapcsolatban egy kommünikét a taxizást is felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, amit leginkább úgy lehet értelmezni, hogy egyelőre ők se tudják, mi ez az Uber, de, biztos ami biztos, ha majd érdemes lesz, akkor rámennek, és egyelőre csak annyit írnak, hogy persze, csinálják csak, ha megfelelnek minden taxizási előírásnak.

A kérdés inkább az, hogy mi az a biztonsági kockázat, amit elfogadunk, ha cserébe gyorsan, olcsón és spontán közlekedhetünk. Európában a boda-boda valószínűleg nem férne bele, de a másik oldalon a hagyományos taxi totálisan agyonszabályozott környezet. Tényleg csak hat évnél fiatalabb autóval lehet idegen embert szállítani? Tényleg hatósági tarifa kell hozzá? Tényleg szabályozni kell, hogy ki mehet ki a reptérre utasokat felszedni?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Magyarországon az Uber sorsa.