​A Pride volt az én Békemenetem

Hogyan vesztettem el a Pride-szüzességem? Megcsinált egy bőrmellényes tengerész? Nem, de így is jó buli volt, csak hiányzott pár ezer békemenetes. Tök komolyan! Publicisztika.

A munkám miatt sűrűn kell járnom mindenféle menetekre. Kormánypárti, ellenzéki és civil; fenyegető, tiltakozó és megemlékező. Dühös, ijedt és kedélyes tömegek közepén szoktam vonulni, egyre gyakrabban az Alkotmány utcából indulva.

A legérdekesebb sosem az, hogy kik mennek az elején, vagy hogy mit kiabálnak, ha egyáltalán kiabálnak, meg hogy mi van a transzparensekre írva, hanem az, hogy mi történik az emberkígyó közepén. Hogy miről trécselnek egymással, milyen vicceket nyomnak, hámy évesek, milyen ruhákat viselnek. Pont emiatt életem első melegfelvonulásán profi riporter helyett megpróbáltam úgy viselkedni, mint egy amatőr vonuló, hogy egy átlagos résztvevő szemszögéból lássam az egészet. Vagyis nem rohangáltam fel-alá a menet eleje és a vonulást záró Tilos rádiós kocsi között. Nem kerestem a legjobban beöltözött jelmezeseket, hogy lefotózzam őket, és a híres emberektől sem préseltem ki jól idézhető egysorosokat. Nem beszélve a dilinyós érpataki polgármesterről és a többi ellentüntetőről. Inkább beálltam a közepébe, ballagtam, aztán ha ismerőst láttam, odasodródtam hozzá dumálni, majd kicsit tovább, és mire kettőt pislogtam volna, már ott is voltunk a Ligetben.

És életem első Pride-ja, némi meglepetésemre, abszolúte polgári, a szó jó értelmében unalmas és köznapi eseménynek bizonyult. Nyilván voltak extrém ruhában és sminkben táncolók, de ők a kamionokon lehettek, mert a mi környékünkön összesen egy darab angyalka röppent át egyszer. A tömeg fiatal volt, fiatalabb, mint bármelyik más megmozduláson, amin járni szoktam, kivéve mondjuk a Lázár-ellenes civil akciókat meg a székházostrom utáni utcai harcokat. És ez a tömeg csendesen, kedélyesen és 97 százalékban politikamentesen beszélgetett, miközben élvezte, hogy süt a nap, demokrácia van, és ő nyugodtan felvonulhat A pontból B pontba, mert éppen ahhoz van kedve.

Én lelkesen vártam, hogy magával ragadjon a bizarr forgószél. Hát nem ragadott.

Egy homofób vagy akár egy átlagosan elutasító figura biztosan egészen vad dolgokat képzel arról, hogy mi folyik egy buzimenet közepén. Ezt egyrészt abból gondolom, hogy milyen hevesen tiltakoznak ellene.

Másrészt abból, hogy még én is furcsa borzongást éreztem, amikor pár hónapja életem első Békemenetére mentem tudósítani. "Te jó ég, milyen lesz százezer Orbán-imádó között? Na jó, fosni azért nem kell, piarista diák vagyok, vér a vérükből, beszélem a nyelvüket, csak nem fognak felfalni." Ilyeneket gondoltam előtte, aztán irtó kellemes csalódás volt, hogy tök normális és átlagos közemberek között vonulhattam, akik pont úgy és olyanokat mondtak a gyerekről meg a Pistiék telkéről, mint bárki mondott volna, és a politikát, főleg a vonalas politikát gyakorlatilag szóba sem hozták.

A Pride-on úgy az Oktogon táján kezdtem igazán sajnálni, hogy ennyire nincs átjárás a két menet között. Elképzeltem, hogy mi lenne, ha itt lenne pár ezer ember a Békemenetből, és a saját szemükkel látnák azt, amit én. Hogy ez az egész mennyire nem extrém, hanem hétköznapi. És hasonló. Persze a pride-osokra ugyanúgy ráférne egy kis békemenetezés.

Ne legyen félreértés, semmilyen szempontból nem akarok egyenlőségjelet tenni a két esemény közé. Az egyik egy kormányzati sugalmazásra, mamelukok által megrendezett felvonulás, ami a választók tömegének melegen tartását szolgálja. A hatalom, a többség parádéja és önbizalomnövelő bemutatója, amit a Habony-műhelyben találtak ki számító módon. A másik klasszikus polgárjogi akció, ahol egy kisebbség bátran megmutatja önmagát. Az egyik alapja a konstruált ellenség gyűlölete, legyen az aktuálisan az ellenzék vagy az EU. A másik alapja az önfeledt létezéshez való jog gyakorlása és demonstrálása.

Pont emiatt üti meg embert az egész, és varázsol különösen együgyű Nyilvánvaló Kapitánnyá, aki döbbenten veszi észre, hogy nahát, a buzimenetben mégis, mindezek ellenére pont olyan emberek mászkálnak, mint a hatalompárti jobbos menetben, és viszont. Ha a Pride nem pár ezer meleg és liberális heteroszexuális ügye lenne, hanem szuper alkalom, amikor együtt vonulhat az, aki vagy meleg, vagy melegekkel él együtt, vagyis mindenki, akkor az milyen klassz lenne.

Ehhez mondjuk mindekelőtt le kell bontani a kerítéseket, mármint nem metaforikusan, sőt allegorikusan, hanem abszolúte szó szerint. Pride-szűzként bátran mondhatom, hogy külső szemmel nézve teljesen érthetetlen ez a kordonok közötti vonulás. Ennek az egésznek tényleg egyetlen értelme az lenne, hogy a város lakói spontán is csatlakozhassanak és vegyülhessenek. Nem azt mondom, hogy a kordonok között tartott melegmenetnél a meg nem tartott melegmenet is jobb, mert ez így is irtó kellemes élmény, de majdnem. Engem meg a többi vonulót ugyanis nem kell meggyőzni semmiről, én már jártam külföldön is, és láttam, hogy a melegek akkor sem esznek embert, ha bármit megtehetnek. De csak Budapesten nyilván százezrével akadnak olyanok, akiknek sorsfordító élmény lenne egy rakás buzigyanús között vonulni. Ha nem emelkednének közöttük kordonok.