Kedd este meséltem, biztos van, aki emlékszik rá, hogy le szoktunk menni sétálni szenteste, és akkor ugyanúgy számolgatjuk a karácsonyfákat, mint régen. Most valahogy viszonylag későn jutottunk el idáig, kilenc óra körül, lehet, azért sem jutottunk sokkal többig tucatnál.

Viszont találtunk hármat is kint az utcán. Hogy pontosabb legyek, az egyik, ami világít is, egy előkertben vagy miben volt, de a másik kettő teljesen kint, szépen feldíszítve meg minden.

Érdekes, hogy ezeket nem bántja senki mifelénk, és ilyenkor én örülök kulturálisan, hogy itt lakom. Az élmény nem új, abból a szempontból, hogy valamék télen, amikor sokáig kitartott a hó, itt hátul a kis ligetünkben hetekig épen, egészségesen és délcegen álltak a hóemberek – sőt valakik szuper hóvárat is építettek, az is magasodott –, senki egy ujjal hozzájuk nem nyúlt.

Ebből is látszik, hogy Magyarország nem teljesen reménytelen hely, már bocsánat a kissé talán ünnepélyes és még inkább messzemenő következtetésért.

Advertisement