Műanyag dizájntányérban, parizerméretben, ezer forintnál drágábban a Gourmet Fesztiválon. Hát meg van mindenki húzatva?

Főleg én vagyok a flepnis, mert tegnap ugyan kivonultunk a Millenárisba rendezett Michelin-kirakodóvásárra, de délután 1-kor még mindent csak kalapáltak és földeltek, ételt csak hébe-hóba lehetett kapni, úgyhogy NAK-kal abban maradtunk, csinál egy galériát, Albertet felhívtam, hogy ebből már úgysem lesz semmi, úgyhogy ne számítson anyagra, én meg leültem, és azt vettem észre, hogy baromi éhes vagyok.

Úgyhogy ettem egy mangalicás hot dogot, ami miatt az ingyen Nespresso-bódénál egy leendő kollégám nemes egyszerűséggel kiröhögött. Pedig nagyon finom volt, és 800 forintért úgy éreztem, hogy muszáj valami tutival kezdenem, mielőtt nagy mellel kikérek egy bármilyen terrine-t. Természetesen az Anyukám Mondta faházához indultam először, háromszor elmentem mellette, de nemhogy működő felszerelést, embert sem láttam a környékén, hiába volt felírva a focaccia leírása, úgy, hogy már az ártáblának használt ajtót is megettem volna. Nem tudtam kérni. Aztán gondolkodtam azon, hogy egy jó Zing-burgert kellene enni, de hát azt a 400 és a Gozsdu-udvar között, a Legenda sörfőzde kocsija mellett kell fogyasztani ebben a városban, máshol értelmetlen.

Advertisement

Aztán megláttam a Jankovich Kúria bódéját. Dunaújvárosi vagyok, és bár az ország egyik legjobb koreai étterme a szomszédos Rácalmáson van, azért kicsit úgy érzem, hogy hát igen, szép munka volt ez szülővárosomtól. Egyszer már átbicikliztem Rácalmásra, és azt a távolságot, amit én kerékpárral meg tudok tenni, egyáltalán nem lehet távolságnak nevezni, úgyhogy nekem a kúria mindig is dunaújvárosi erény lesz. Pedig lehet, hogy nem a városnak kellene köszönni a létezését, hanem az idegenszívű Hankooknak, ugyanis az étterem azért is lett ennyire nagymenő a koreai gasztronómiában, hogy ki tudja elégíteni a gumigyár vendégségbe érkező felsővezetőit.

Szóval a Jankovich-bódé, akárcsak a legtöbb a Gourmet Fesztiválon, a saját ötletét ajánlotta rakott krumplira. A koreai–magyar fúziósban alga volt. Szegényeknél működött a technika ördöge, először fél óra múlva kellett visszamennem az első kérdés után, aztán még negyedet kellett várnom, de éppen amikor arról olvastam a telefonomon, hogy milyen információk szivárogtak ki az új Jurassic Park-filmről, egy kedves kollégájuk letette elém azt, amit a fenti képen láttok.

Eszelősen finom volt.

A krumplipogácsára került egy réteg csípős, nyálkás alga, amit nem azért hívok nyálkásnak, mert gusztustalan volt, hanem mert olyan volt az állaga, aztán azon pár szelet ropogós kolbász, azon szifonból nyomott tejföl, majd egy fél főtt fürjtojás. Isteni volt, és nem úgy isteni, ahogy mondjuk egy limonádé az egy gatyarohasztó nyári napon, hanem úgy, ahogy egy újragondolt rakott krumpli lehet. Még az sem zavart, hogy 1300 forintba került, és ha nagyon belelendültem volna, három falatból megeszem.

Nekem ez rakott krumpli volt.