A Legszomorúbb Brazil néven ő lett az előző vébé igazi jelképe, ahogy a műkupával a kezében zokogott a brazil csapat vereségén.

Clovis Acosta Fernandes, aki egyszerre hasonlított Vicente Del Bosque spanyol szövetségi kapitányhoz és egy kedélyesen megöregedett Asterixhez hatvanéves volt és kilenc év után nem bírta tovább a rák elleni küzdelmet. 1990 óta járt világbajnokságokra és az elsőtől kezdve a tévések kedvence lett a kalapjával meg a bajuszával, minden meccsen őt keresték először a kamerák. A kedélyességet sugárzó fickó egyfajta jelképe lett a brazil csapatnak és a brazilos szurkolásnak. Aztán a hazai rendezésű vébén szokásos vágóképből vizuális főszereplővé vált, miután a brazilok 7-1-re kikaptak Németországtól az elődöntőben.

Advertisement

Magát Gaucho da Copának, vagyis a Kupa Gulyásának nevezte. Mármint nem marhahúst és krumplit tartalmazó levesnek, hanem marhapásztornak.

A sztori 1990-ben indult, amikor a pizzériatulajdonos férfi annyira beindult az olaszországi vébé hírére, hogy eladta a pizzériáját, hogy elutazhasson megnézni a tornát. Később sokáig ebből a bevételből fedezte az utazásait, hogy később már a kormány és szponzorok is beszálljanak.

Advertisement

Advertisement

Nemcsak vébékre járt, ott volt minden elképzelhető nemzetközi tornán, olimpián és konföderációs kupán is, illetve barátságos meccseken.

A helyszíneken általában autót bérelt, de a japán világbajnokságra kiérve kiderült, hogy a biztosítása miatt problémás a kocsibérlés, mire hirtelen ötletből vett egy autót, amit a végén elcserélt egy Playstationre, amit ajándékba hazavitt a fiának.

Ismert anekdota volt, amikor a franciaországi vébén meg akart ismerkedni a helyi gasztronómiával, ezért a haverajinak vett egy rakás bagettet és pástétomot. Miután egy szuszra megették, valaki lefordította nekik, hogy puha kutyakaja volt.