Bérczesi Róbert visszatért, az örökké készülő harmadik albumot végre sikerült befejezni. Tök jó, hogy ezt megértük, de azért a lényeg az, hogy mi lesz ezután.

Akárhogy is próbálok rá visszaemlékezni, képtelen vagyok felidézni, mikor tűnt fel, hogy Bérczesi Róbert több egy közepesen népszerű alternatív zenésznél. Mert már régóta több, az teljesen nyilvánvaló.

Advertisement

A nevével először a Wanted magazinban találkoztam tizensok éve, ahol jókat írtak az első komoly zenekaráról, a BlaBláról – meghallgattam, nem volt rossz, de pont a Biztonsági őr című slágerdaluk nem tetszett, és hamar elfeledkeztem róluk, viszont van ismerősöm, aki a mai napig a BlaBlára esküszik még a Hiperkarmával szemben is. A Hiperkarmát már láttam koncerten: 2001 nyarán, érdekes módon leginkább a Raindrops Keep Falling On My Headet éneklő Frenk maradt meg bennem, akinek, úgy láttam, akkor kamaszbajsza volt, de ő ezt később tagadta.

Még akkor sem jártak tömegek a koncertjeikre – hozzáteszem, a kétezres évek eleje pont az a nehéz időszak volt, amikorra a nagy magyar underground már kifulladt, az újabb generáció meg inkább ilyen-olyan partikra járt koncertek helyett. Ebben a közegben nőtte ki magát alternatív sztárrá a Hiperkarma, de a nálam jóval fiatalabbak körében – talán ezért sem éreztem soha, hogy istenigazából nekem szólnának a dalaik, pedig találtam köztük jót többet is.

Még mindig nem látszott, hogy Bérczesiből nemzedéke ikonja lenne, az viszont igen, hogy egyrészt baromi tehetséges, másrészt valami nincs vele rendben. Nemcsak, hogy furcsa dolgokról beszélt az interjúiban és a koncertjein, de az a bizonyos harmadik lemez sem akart elkészülni, és a legjobb úton haladt a magyar Syd Barretté válás felé, amit ő maga hozott fel kerülendő példának korábban.

Advertisement

Igazából a hiánya lett szembetűnő: amikor a Petőfi Rádió elkezdte nyomni az új alternatív zenekarokat, egyikük sem játszott egy ligában Bérczesivel, utóbbi mégis kimaradt a konjunktúrából. Szép lassan legendák és rémhírek kezdtek keringeni róla, ő lett a magyar rock nagy hiányzója, ezért meglepetésnek hatott, amikor 2011-ben előkerült, és először beszélt a drogfüggőségéről, múlt időben. De újabb három év kellett hozzá, mire tényleg sikerült olyan állapotba kerülnie, hogy befejezhesse a tíz éve készülő harmadik Hiperkarma-lemezt.

Utóbbi a múlt héten jelent meg, Konyharegény címmel, és miután elolvastam ezt az interjút Bérczesivel, tartottam tőle, hogy az Amen együttes új kiadását fogom hallani. Az első szám jazzes-funkys jókedvétől meg is ijedtem, hogy mindjárt kilyukadunk Jézus királyhoz, de szerencsére nem így történt. Sőt, a lemez nagyobbik része második hallgatásra már rendben is van, csak olyanok zavarnak kicsit, mint a mai magyar hangszeres hiphophoz túlzottan is idomuló Szerinted, vagy a végén egy tök fölösleges dubstep remix.

Ami nagyon jó, hogy hallhatóan az egész zenekar részt vett a lemezben, nem pedig csak Bérczesi és egy laptop – ez egy rendes együttes munkája. Be kell viszont vallanom, hogy már a zeneileg legjobb Amondó lemez szövegeit se tudtam nagyon hová tenni, és ezzel a mostanival is így vagyok. A Hiperkarmához valamiért mindig oda szokás írni, hogy sűrű szövegvilág – ha ez azt jelenti, hogy a rám záporozó szavak kb. tíz százalékát tudom felfogni, akkor egyetértek. Pláne, hogy maga Bérczesi is bibliai hatásokat és ezotériát emleget, szóval ez talán nem is véletlen. Viszont abban mindig is jó volt, hogy a szöveg ritmikája is hozzáad a zenéhez, és ez most sincs másként, könnyen tudom zenehallgatás közben függetleníteni magamat a szövegtől, és ezt abszolút pozitívumként mondom.

Amellett tehát, hogy sok mindenkinek nagy örömöt szerzett ez a sokáig készülő lemez, visszarakja a Hiperkarmát is az őt megillető díszhelyre, Bérczesi Robi pedig kapott egy nagy esélyt a sorstól. Könnyen lehet, hogy valamelyik elődje útján halad majd tovább: lehet belőle Kiss Tibi, és egy egészen új közönségréteget talál meg, de lehet Pajor Tamás is, és a következő lemezen már arról énekel, hogy Gyere ki a fényre. A legjobb mégis az lenne, ha Bérczesi Robiként tudná folytatni úgy, hogy közben vigyáz is magára.

Fotó: Bende Csaba/Hiperkarma Facebook, a lemez itt vagy itt hallgatható meg.