Kétszer végigolvastam, de most sem hiszem el a beszélgetést Lucsik Jánossal, az egyetlen emberrel, aki valódi pénzt rakott a képtelen Sólyom Airways projektbe, hogy a társai átverjék és kitegyék a cégből a végén. Ő azonban máig hisz bennük!

Számomra ebből az Index-interjúból lett világos, miről is szólt az egész Sólyom-projekt. Hurtyák Róbert üzletember és Vágó József rávették a regényesen, elképesztően naiv Lucsikot, hogy tegyen bele egy kazal pénzt a magyar légitársaság-projektbe, miközben ők egyetlen fillért sem mozgattak meg, csak állítólagos befektetőkkel tárgyaltak. Lucsik azt sem ellenőrizte, miket ír alá, és hogy akikkel tárgyalnak, egyáltalán kicsodák, mondjuk színészek-e. Aztán, miután kiperkált összesen 160 millió forintot, a tudta nélkül eladták a feje fölül az általa vezetett társaságot egy körözött nemzetközi bűnözőnek, majd kidobták a cégből. De ő ezek után is hisz a többiekben, sőt közös vágóhíd-biznisze is van Hurtyákkal.

A végig zseniális interjúban ilyen részletek vannak:

Ki volt ez a befektető?

Ez egy ománi turisztikai cég akik egy dubaji bankkal közösen finanszíroztak volna minket. A tárgyalás részben a szállodában, részben egy dubaji bankban volt. Ráadásul a tárgyalások is nagyon komolyan szakmaiak voltak. Olyan kérdéseket tettek fel, olyan aprólékos elemekbe mentek bele, hogy számomra tökéletesen biztos volt, hogy a tárgyalópartnereink tökéletes pénzintézeti szakemberek és tökéletes repülési szakemberek.

Bocsánat, de ön nem ért a repüléshez, honnan tudta, hogy ők igen?

Ezt azért még laikusként is éreztem. Olyanokról volt szó, hogy hány repülőgép milyen kihasználtsággal, mennyi repült órával, milyen költségekkel, engedélyekkel menjen.

Ennél azért létezik erősebb ellenőrzés.

Higgyék el, néhányszor végiggondoltam az elmúlt fél évet. Az elmúlt tíz évben én, mint vezető, mint üzletember kialakítottam a saját üzleti és üzleti etikai felfogásomat. De most úgy látszik, hogy a metódusaim repedeznek. Viszont a saját bőrömből nem tudok kibújni, Müller Péter szavaival élve „inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel". Ha arra kíváncsiak, hogy miben követtem el hibát, akkor én nem akarom azt mondani, hogy azzal, hogy úgy élem az életem, hogy megbízom az emberekben.

vagy ilyenek:

Ez a lehető legfurcsább. Hármuk közül csak ön rakott pénzt az üzletbe, a kirúgását nehéz nem hátba szúrásként értelmezni, főleg úgy, hogy Vágó és Hurtyák is tudja, mennyire szívügye önnek a Sólyom.

Önök, kívülállók számára valószínűleg ezt tényleg nem lehet másképp értelmezni. De azt ne felejtsük el, hogy én a Sólyom Holdingnak továbbra is tulajdonosa vagyok. Mivel az új befektetőt Hurtyák úr és Vágó úr hozta, azt gondolom, hogy ők azt látták szükségesnek, hogy ne én legyek az ügyvezető.

Ki fenyegethette meg?

Nem tudom.

Sejtése sincs?

Nincs. De nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Ha a jövő úgy hozza, hogy még lehet szerepem a Sólyomban, akkor biztos el fogom vállalni.

Árulja már el: miért üzletel még mindig Hurtyák Róberttel? Szerintünk ez nemcsak nekünk érthetetlen, de azoknak is az lesz, akik majd ezt az interjút fogják olvasni.

Azért, mert van egy jó projekt, amit majd meg fogunk valósítani.

Feltételezzük, hogy már máskor is előfordult, hogy valaki átvágta.

Persze, de ez a vállalható kockázat határain belül van. És most nem a 160 millióról beszélek, hanem az elvről. Tudják, én utálok ezredik lenni a sorban, ezért mindig ki kell találnom valamit, ami új, innovatív, érdekes. Utálom az állóvizet. Én máshogy gondolkodom az üzlet világáról, mint mások. Ezért nem is tudok racionális magyarázatot adni, miért üzletelek mindezek után is Hurtyák úrral.

(fotó: repulnijo.hu)