Egy sikeres rendezvény ellopta egy blogger szövegét, belépőt is szedett, a blogger perre ment. A tárgyaláson én is ott voltam.

Ha jól emlékszem, utoljára még boldogult ügyvédjelölt koromban jártam bírósági tárgyaláson, és azokat általában eléggé untam. Fel voltam tehát készülve most is másfél óra fűrészporrágásra, noha a per témája legalább érdekes volt. Sőt, maga a tárgyalás is annak bizonyult.

Advertisement

Az előzményekről tavaly nyáron írtunk: a több blogról és innét a Kinjáról is ismert Tiboru felfedezte egyik posztját az állítólag nagy sikerű Murder — A gyilkos tárlat kiállításon szerepeltetett szövegben, természetesen anélkül, hogy akár engedélyt kértek volna tőle, akár forrásként feltüntették volna. Az esetből per lett, amelynek első tárgyalását hétfő délután tartották a Fővárosi Törvényszéken.

Már eleve furcsának tűnt, hogy miért éri meg a kiállítást szervező Exhibition Zrt.-nek egy nehezen védhető ügyet bíróságig vinni, ahelyett, hogy megegyezne valahogy a felperessel. A tárgyaláson látottak végképp arra engednek következtetni, hogy az alperes jogtanácsosát azzal a céllal küldték oda, hogy bármi áron, de próbáljon kicsikarni egy következő fordulót. Ennek érdekében mindent bevetett, ami a keze ügyébe került, nem törődve azzal, hogy egyáltalán nem tűnt koherensnek a védekezése.

Rögtön az elején megpróbálta rávenni a bírót, hogy zárt tárgyalást rendeljen el – voltunk tucatnyian a hallgatóságban –, ám ez szerencsére nem sikerült. Különösen szórakoztató volt, hogy üzleti titokra hivatkozva próbálta ezt elérni, ami ebben az esetben nyilvánvaló hülyeség, még az én laikus fejemmel gondolkodva is. A bíró is így gondolhatta, mert a visszakérdezéseivel úgy hozta zavarba a jogtanácsost, hogy újra egyetemi vizsgán érezhettem magam, amikor halálra váltan nézem végig, hogyan buktatja meg a vizsgáztató az előttem lévőt.

Advertisement

Itt ilyen nem volt hála istennek, hanem maradhattunk, és láthattuk, ahogy az alperes az általa megidézett tanúra próbálja hárítani a felelősséget. A tanúról hamar kiderült, hogy a kiállítás anyagának összeállításában részt vett ugyan, de csak beugróként, az anyagot sem ő véglegesítette, és szerződése sem volt a kiállítás-szervezővel a mondott időpontban.

A következő bomba akkor robbant a tárgyalóteremben, amikor az alperes jogtanácsosa váratlanul megkérdőjelezte a lopás tényét. Először azt, hogy a kiállításon hallható szöveg (melyről Tiboru hangfelvételt is csatolt) valóban megegyezik a bírósághoz becsatolttal, majd azt is képes volt kimondani, hogy a két szöveg hasonlósága különben is lehet akár a véletlen műve is. (Itt meg lehet nézni a hasonlóságot, lényegében ugyanarról a szövegről beszélünk. )

Ezen a ponton a hallgatóság egy emberként kezdett nevetni, de utoljára mégiscsak az alperes nevetett, mert a bíró úgy döntött, ad egy lehetőséget az alperesnek arra, hogy igazolja az állításait, továbbá megidézi tanúként a kiállítás főszervezőjét, Rácz Lászlót is (ő a NOX együttes producere volt korábban). A következő tárgyalás december 22-én – pont a születésnapomon! – lesz, és a bíró szerint akkor már ítélet is várható.

Amiért pedig ez nekünk külön érdekes lehet, a Tiborut képviselő ügyvéd szerint ez lenne az első olyan eset, amelyben egy blogger szellemi tulajdonáról ítél a bíróság, úgyhogy az ügy folytatásáról is beszámolunk majd.