Magyar Dubajnak is nevezik a projektet, ami évekre használhatatlanná tette a Velencei-tó egyik legjobb strandját. Meglepetés történt: szkeptikusan érkeztem, pozitívan csalódtam.

Nyáron többször is jártam az új korzón, majd most az egyik legmelegebb hétvégre időzítettem a tesztet – kit érdekel, hogy egy keddre virradó hajnalban milyen állapotok uralkodnak az ország egyik legújabb strandján?

Parkolni halál, vonatozni nem

Az első probléma, amivel az ember találkozik, az a parkolás. Ha nem érkezünk időben, nem lesz hely. Két lehetőség marad: vagy távol állunk meg, és sétálunk a tűző napon, vagy csatlakozunk autóstársaink lassú keselyűtáncához a közelben, miközben a semmivel sem törődő gyalogosokat kerülgetjük. Nekünk szerencsénk volt, csak húsz percig szenvedtünk, mire találtunk egy helyet a szocializmus büszke bástyájaként omladozó Ifi Szálló előtt. Az első pozitív csalódás itt ért. Ingyenes a parkolás. Ahogy az egész strand is. Bent beszélgettem pár emberrel, és ennek nagyon örült mindenki – pénzt kiadni szar dolog. Annak viszont nem, hogy „kevés a hely". Persze nem a hely kevés, az autó sok.

Advertisement

Aki meg akarja kímélni magát a szenvedéstől, vonatozzon. Kiváló alternatíva, sokan dicsérték, én is szeretem. Budapestről háromnegyed óra alatt itt az ember (ezt neked, Balaton), és a kényelmes, légkondis piros vonatokon nem kell a szokásos mávos nehézségekkel kínlódni. Egy felsővezeték-szakadás persze bárhol, bármikor befigyelhet.

Emberek mindenhol

Aki magányra vágyik, rossz helyen jár. A tömegnyomor a második probléma. Csúcsidőben tényleg rengetegen vannak a strandon és a majdnem balatoni sekélységű vízben. Nézzetek a képekre. És van, aki szerint most még emberi állapotok uralkodtak, mert „volt, amikor annyi hely nem akadt, hogy a törölközőmet letegyem". Olyan sráccal is beszéltem viszont, aki nem bánta a tömeget: ahol sok az ember, sok a jó csaj!

Homok

De miért jobb ez a hely a többi strandnál? Nyilván az első, ami feltűnik az egészből, ami híressé, népszerűvé és különlegessé teszi a helyet, az a homok. „Végre van homokos tengerpartja Magyarországnak", rajongott egy hölgy. Egy helybéli viszont panaszkodott, hogy „giccs az egész, szépen meg van csinálva, de már eddig is túl sok volt a beton". Meg hogy régen jobb volt. Most kevés a fa és a fű. Akadt, akinek az volt a baja, hogy a forró homok égeti a talpát – de a legtöbb embert azért magával ragadta a „tengerparti életérzés". Pedig se hullámok, se sirályvijjogás, se sós levegő, csak a tó szokásos-feketés vize.

A homok maga engem sem nyűgözött le. Persze, kellemes változatosság a magyar strandok kiégett gyepéhez képest, de önmagában nem annyira érdekes. Ugyanúgy tele van eldobált cigarettacsikkekkel, mint a fű, sok a kavics, és tökéletesen érzi az ember, hogy mennyire mesterséges az egész. Még homokvárat sem épített senki, pedig annál kevés dolog adja jobban a tengerparti feelinget.

Advertisement

Lehetett olvasni róla, hogy a közeli utcákat szeles időben belepi az ott lakók legnagyobb bánatára, de most sem ilyen utcával, sem olyan emberrel nem találkoztam, aki ezt látta volna.

Az épületkomplexum

Ami pozitívuma a Velencei-tó kapujának, az a kiépítettség. Sokan lelkendeztek, hogy milyen szépen és jól meg van csinálva az egész, ráadásul ingyen (ingyen = a mi adóforintjainkból és EU-s pénzekből), és igazuk van, bár ez még csak az első szezon. A padok, a zuhanyzók és a sétány egyelőre ép. Volt, aki kicsit sokallta a betont, és nem győzte meg, hogy az most divat.

Advertisement

Van egy Spar, és ez szerintem az egyik legjobb dolog, ami egy ilyen parttal történhet. Megkapunk bármit, amire szüksége lehet a legfelkészületlenebb strandolónak is, talán a fürdőruhát leszámítva. Kísérletképp három dolgot találtunk ki, amit „otthon felejtettünk" és itt akarunk megvenni: vizet, tampont, naptejet. Mind volt.

Maga a pláza jobbára üresen áll, csak a teraszra telepedtek le néhányan. A betonra terített törülköző nem tűnt a legkényelmesebb helynek. Itt legalább árnyék volt a part nagy részével ellentétben. Bent több „itt hamarosan ez és ez nyílik" felirattal találkoztam, mint üzlettel, de igazából hidegen hagyott az egész, mert azért jöttem, hogy fürödjek és napozzak. Amire szükségem lesz, azt úgyis megveszem a Sparban.

Ha meg enni akar az ember, számos lehetőség közül lehet választani. Egyébként itt kúszik vissza a magyar strandkultúra és a balatoni feeling leginkább a Velencei-tó kapujához, a kajálós helyeken, ahol palacsintát, fagyit, hekket és lángost kapni. Mondjuk én az itthoni strandolást el sem tudom képzelni más menüvel.

Pénz

Összeírtam egy listát, mennyiből jönne ki egy nap a strandon, ha kényelmesen mulatok, és mindent a „plázson" veszek meg. Beleértve az értékmegőrzőt is. Én mindig ideges vagyok, amikor a tradicionális strandszéfet kell használnom: azaz a törülköző alá dugott strandtáskába rejtett szemüvegtokomba rakom a telefonomat és a tárcámat. Mintha onnan nem lophatná ki bárki.

A lista:

  • naptej: 2200 ft
  • sajtos tejfölös lángos: 550 ft
  • hotdog: 500 ft
  • 2 palacsinta: 2×200 ft
  • értékmegőrző egész napra: 300 ft
  • nyugszék, nyugány, napernyő egész napra + 1 korsó ajándék sör: 2000 ft
  • 3,5 l ásványvíz: 225 ft
  • labda: 500 ft
  • Budapestről vonatjegy, BKSZ bérlettel: 2×560 ft

Szóval vonatozva és minden földi jóval, amire szükségem volt, kábé 7800 forintot költöttem. Ez az összeg máris lecsökken 3600 forintra, ha valaki megelégszik a törölköző kényelmével, és hoz magával naptejet. Vagy nem is használ.

Advertisement

Az árakkal egyébként óriási meglepetésemre mindenki elégedett volt, akit megkérdeztem – és én is. A legsúlyosabb kritikával egy fehérvári lány élt: a városhoz képest minden drágább, de egy strandon még oké.

Szolgáltatások

Elsősegély, ügyelet és életmentők is vannak a parton, reggel kilenctől este hétig. Noha vannak táblák, amelyek mutatják, mi merre, az elsősegély-állomást csak az egyik árus instrukciói alapján találtam meg: az egyik épület oldalába van eldugva. A vécével könnyebben boldogultam, több is van belőle, és a tömeghez, illetve a magyar átlaghoz képest meglepően emberi körülmények uralkodtak bent. Pedig ez is ingyenes. A női mosdónál azonban mindig sor állt, ráadásul épp akkor volt dugulás, amikor arra jártam. A mozgáskorlátozottak részére is volt külön helyiség.

Egy kedves, de szigorú női hang délután többször figyelmeztetett, hogy hagyjuk el a vizet, mert vihar várható. Ez is tök hasznos szolgáltatás, kár, hogy vaklárma volt.

Akik a strandon nem a homokban döglésre, hanem izgalmakra vágynak, azoknak van egy ugrálóvárszerű tünemény a vízben, hajóállomás, minigolf-, illetve röplabdapálya, bringóhintó, elektromos kisbusz, pár karneváli játék. Sőt, zenélő szökőkutat is építettek a plázához, amiből most valami keringő szólt, de hallottam én már a Time to say goodbye-ra spriccelni, aminél giccsesebb dolgot nehezen tudok elképzelni.

A tanulság

Kétféle strandolót szokás megkülönböztetni. Az egyik, aki órákon át döglik a parton, a másik, aki lemegy fürdeni, aztán lelép. Én világéletemben a második kategória voltam, és továbbra is a kevésbé zsúfolt, nyugisabb strandokat fogom preferálni. Nekem nem kellenek azok a szolgáltatások, amiket a strand környékén nyújtanak: egyszerűen nem maradok addig, hogy szükségem legyen rájuk (kivéve talán az értékmegőrzőt). Aki viszont az előbbi csoportba tartozik, és bírja a tömeget, azzal a Velencei-tó kapuja a legkirályabb dolog, ami történhetett. Ráadásul a helyiek közül is többen kifejezetten örültek, hogy az új strand elszívja az embereket a kisebb partszakaszokról.

Egy szó, mint száz, egy túlárazott, rosszul megcsinált, üres üzlethelyiségekkel operáló látványprojektre számítottam, amikor a Velencei-tó kapuját megnéztem, és kellemesen csalódtam. A tengerpart vágyából és a Velencei-tó valóságából sikerült egy tényleg jó balatoni strandot építeni a fővárostól egy órára.