Sőt talán még az is, hogy esélyesek-e a vb-győzelemre a brazilok. És mindenki azt mondja – új kollégánkat, a nagy szakértő hírében álló Inkei Bencét is beleértve –, hogy nagyon jó meccset játszottak tegnap az amerikaiak Ghánával, de én sajnos nem bírtam fizikailag.

Már úgy értem, hogy az első, valóban mozgalmas és izgalmas félidő után kénytelen voltam elmenni aludni, szomorú vagyok emiatt, a szakmaiság sárba tiprása, amit műveltem. Plusz amúgy is megérdemeltem volna egy egész jó meccset az egész rossz után, amit az impontens Nigéria produkált az összeszedett, de reménytelen Irán ellen, prezentálva a torna első döntetlenjét, ráadásul a játék savát-borsát képező gól nélkül. Egyébként ha portugál lennék, nemcsak a borzalmas 0-4, hanem az USA–Ghána 2-1 karaktere miatt is meg lennék ijedve. Ha innen és ezek után továbblövi a csapatát Cristiano Ronaldo, akkor akkora hős, amilyennek még én sem gondoltam őt eddig.

Ma jön:

Belgium–Algéria délután hattól. Már olyat is hallottam, hogy ez az új belga generáció akár a végső győzelemre is esélyes lehet, amit én túlzásnak érzek, de korántsem vagyok elég okos hozzá, hogy ezt megítélhessem, hiszen az utóbbi időben egyszer sem láttam a csodacsapatot. Most majd fogom, ha közbe nem szól valami vis maior, de hát csak nem fogom. Sem elmondani, sem megrajzolni, sem elzongorázni nem tudom, hogy mennyire várom már ezt a meccset. Az, hogy szinte mindenki nekik szurkol a környzetemben, csak jelent valamit, nem igaz?

Advertisement

Brazília–Mexikó este kilenctől. Ezt a két csapatot már láttuk. Illetve én csak az egyiket. A brazilok a legkevésbé sem voltak meggyőzőek a nyitómeccsen, hiába verték el a horvátokat, a kellő és elvárható kreativitást nyomokban sem fedeztem fel a játékukban. Sőt úgy éreztem, ha ez a válogatott meg bírja nyerni ezt a vb-t – ami körülbelül kötelező elvárás, és ilyeténképpen elég nyomasztó lehet –, akkor én megeszem Szily László ürgebőr süvegét. Másfelől egy meccs nem meccs, de kettő már valami: ha a nagyon erős – valamint olimpiai bajnok – Mexikót is legyűrik Neymarék, abból talán több konzekvenciát lehet majd levonni.

Oroszország–Dél-Korea éjféltől. Ez a két csapat kezdi utolsókként a vilgábajnokságot, hajnalra már minden résztvevőről lehet majd némi fogalmunk. Az oroszokat hagyományosan kedvelem, kulturális okokból, a koreaiakat dettó – de nem is 2002, hanem inkább 1994 miatt, az, ahogyan akkor egyenlítettek 0-2-ről a spanyolok ellen, hősköltemény volt –, melyik ujjamat harapjam meg játékot fogok játszani megint.

Fotó: Spencer Platt/Getty