Létezik tökéletes Facebook-bejegyzés? Igen. Geszti Péter például egy ilyent írt ma Overdose csodaló halálára.

Angol telivér, magyar sors. Angol telivér, magyar sors. Angol telivér, magyar sors.

Percek óta ezt motyogom magamban. Magamra vethetek csak, nem kellett volna belebotlanom Geszti személyes gyászába.

Advertisement

Az ismert médiahurrikán ugyanis annyira összetört a majdnem hasonlóan ismert ló elhullásától, hogy a fájdalom dala szakadt ki belőle. Sejtettem régóta, hogy olyan ő, mint Kosztolányi Dezső, aki ugyan sokat nevetett, de a szenvedés hozta ki belőle a legjobbat.

A vad kovács, a szenvedés,
sötét pöröllyel döngöl engem,
szikrázva visszanézek, és
kormos dalát ővéle zengem,

Ezt mondta Kosztolányi. Geszti meg ezt, a megspékelendőket némi Juhász Gyula-i spleennnel spékelve meg:

Overdose átgaloppozta az életet, és most elhagyta az árnyékvilágot. Volt benne valami nagyszerűség, és ezen a sok kisszerűség sem tudott rontani, ami az őt körülvevő emberekből fakadt.
Angol telivér, magyar sors. Emlékezni fogunk rá sokáig.

Fájdalomprózában most már csak a Nemzeti Sport legendája jár előtte!