A lézercsillag úgy hangzik, mintha valami outrun electro album vagy épp egy menő 20. századi amerikai vadászgép neve lenne, pedig nem. A csillagászatban használják teljesen békés célokra.

Ahhoz, hogy igazán éles képeket lehessen készíteni az égboltról, a földi adaptív optikás teleszkópok képéről ki kell szűrni a légkör folyton változó, torzító hatását. Az adaptív optikás távcsövek képesek ezt a hullámzást korrigálni, viszont szükségük van egy viszonyítási pontra. A természetes csillagokat nehéz lenne erre a célra használni, mert a Földről nézve egyrészt mozognak, másrészt nem mindig van az égbolt vizsgált részén a kalibrációhoz megfelelő belőlük.

A gizmodós cikkben NAK elég találóan a Halálcsillag szuperlézeréhez hasonlította a lézert, persze a földi dologgal nem lehet bolygókat felrobbantani, biztonságban van a Szaturnusz

Advertisement

Úgyhogy biztosabb megoldás, ha egy 22 wattos lézerrel az égre lőnek: a sugár reakcióba lép a légkörben 90 km magasan található nátriumatomokkal, amelyek világítani kezdenek a hatására, és máris megvan a mozdulatlan mesterséges csillag, ami segíti a teleszkóp kalibrációját. A lézer színét pont úgy állították be, hogy minél jobban reakcióba léphessen a nátriumatomokkal. Úgy vélik, ezeket az atomokat a Föld légkörébe lépő meteoritok hagyhatják maguk után.

A technológia nem teljesen új, a chilei Very Lare Telescope-nál most építenek négy új ilyen egységet, ezek közül az elsőt épp beüzemelték. 2016-ra lesz teljesen kész a rendszer.

Bajorországban is van ilyen lézer – ESO/M. Kornmesser

Chilében is használták már a techonlógiát, ez a kép még 2010-ben készült – ESO/Yuri

via Gizmodo, képek: J. Girard/ESO, D. Bonaccini Calia and the 4LGSF team/ESO