Nem eredetiben, hanem magyarul, az Európa zsebkönyvek sorozatban megjelent kiadásban – azért ez a kép, mert megtetszett az interneten –, ami egy kötetben van az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewaterrel. Az 1. legjobb regényt a 2. világháborúról egyébként Joseph Heller írta.

Annak az a címe, hogy A 22-es csapdája. Azt is újra kéne olvasni, viszont a példány, ami megvan, sajnos szétesett az évtizedek során a sok lapozgatástól. Ha már itt tartunk, a 3. legjobb regényt Norman Mailer írta a 2. világháborúról, és az pedig a Meztelenek és holtak.

Advertisement

Különös ez, hogy ha a második világháborúról írt legjobb regényekről van szó, csupa amerikai szerző amerikai műve jut eszembe. Asszem, az amerikaiak eleve nagyon tudnak regényeket írni, bármilyen témáról is legyen szó. És nem is csak az a múlt század második felében villogó nemzedék, hanem a későbbiek is. Pl. Paul Auster is nagy kedvencem többek közt.

Na mindegy, nem akartam elkanyarodni a lényegtől. Ami egyrészt annyi, hogy Az ötös számú vágóhíd jobb, mint valaha. Igen erős, ahogy összeállnak azok a szilánkok, amik így jönnek egymás után, vagyis egymás mellett. El kellene menni Drezdába is. Másrészt érdekes, hogy egyetlen jó orosz regény sem jut eszembe a 2. világháborúról. Olyan igazán jó. Film igen – Jöjj és lásd, Iván gyermekkora stb., ezek sokkal keményebbek, mint bármi, amit amerikaiak csináltak a témában –, regény meg nem. Talán el kellene olvasnom végre Vaszilij Grosszmantól az Élet és sors c. művet. Mindenki azt mondja, hogy az tényleg ott van a spiccen.

Alighanem ezt fogom tenni. Olvassatok mindennap!