Hallottatok már a Soylentről? Kipróbáltam. Vegyük úgy, hogy ez egy teszt volt. Megírom.

Kezdjük a legfontosabb tényekkel.

  1. az elmúlt néhány napban szinte kizárólag Soylenten éltem
  2. még élek
  3. leginkább folyékony, poros háztartási keksz íze van
  4. a fenti képen a reakcióm őszinte

Egészen biztosan a Hacker Newson hallottam először a Soylentről, azóta undorral és gúnyolódással vegyes érdeklődéssel követem. Nyilván a Szilícium-völgyben, nyilván egy huszonéves fehér mérnök férfi fejéből pattant ki az ötlet: ha egyszer az ételekből a tápanyagokra van szüksége az emberi szervezetnek, akkor ez az egész evés dolog nem valami hatékony folyamat. Sokkal egyszerűbb (és olcsóbb, talán a környezetnek is jobb), ha van egy készítmény, amiben mindenből pontosan annyi van, amire a szervezetednek szüksége van. Így ráadásul a kezdeti időbefektetés után, mialatt kioptimalizálod a folyamatot, soha többet nem kell kajával foglalkoznod, több időd marad számítózni dolgozni a csilliárd dolláros startupodon.

Advertisement

Advertisement

Van, amikor csak azért eszel, hogy elmúljon az éhség, de más örömöd nincsen benne, és még az időd is elmegy a beszerzésével, az elkészítésével és az eltakarításával, ezeket nem lenne hülyeség lecsalni úgy, hogy ne menjen rá az egészséged, szóval valahol a dolog mélyén éreztem a rációt. Ugyanakkor bár fehér, huszonéves, mérnök férfi vagyok, tehát én is hajlamos vagyok erre a matekre, van valami mélyen taszító abban a hozzállásban, amikor egy gyüttment mérnök (továbbiakban „elefánt”) beront egy számára korábban ismeretlen területre, majd néhány könyv elolvasása utána kellőképpen jártasnak érzi magát a témában, hogy egy huszárvágással diszruptálja a problémát (továbbiakban „a porcelánboltban”). Pláne amikor az ember egészségéről, egy undorító barna folyadékról és egy olyan cégről van szó, ami képes volt halálkomolyan olyan termékvideót készíteni, hogy azt bármely disztópikus scifi gonosz megakorporációja megirigyelné:

Amerikai kollégám még az első crowdfunding körben rendelt belőle, mostanában kezdték kiszállítani. Az ő emberkísérlete rövidre sikerült: az első heti adagját se tudta végigenni, a maradékot (2 zacskót, kb. 6 étkezésre elegendő alapanyagot) inkább elküldte nekem.

Korai vásárlóként az 1.0ás verziót kapta, ami sok fogyasztónál sajnálatos mellékhatásokat produkált, amit azóta az 1.1-es és kiadásokban már kijavítottak emésztőenzimek hozzáadásával. A zacskó, amit kézhez kaptam, azzal a megjegyzéssel érkezett, hogy vigyázzak, mert fingat és fosat. Nekem szerencsére ezt a hibát nem sikerült reprodukálnom.

Gyakorlatilag egy felturbózott bodypuding a cucc. 1:2 arányban kell felönteni vízzel, a mellékelt üvegcséből másfél kanál halolajat hozzáadni, az egészet alaposan felrázni, majd ajánlott egy kicsit behűteni, hogy összeálljon, kevésbé legyen poros. Aztán vagy kortyolgatsz belőle, ahogy kedved támad, vagy étkezési időben is megihatod húzóra, ha emlékeztetni akarod magad a pre-poszthumán létedre. Mérsékelten undorító ízű és illatú, kicsit édeskés, nagyon mű, érezni benne kakaós és diós vonásokat is, de az alapíz leginkább tényleg a háztartási keksz. Nyilván fel lehet javítani ezt, a használati utasítás Release Notes (!!) javasolja is banán vagy nutella belebolondítását, de a rövid próba erejéig purista voltam, maradt a kekszlé.

Hosszabb távon viszont biztosan kéne valamit csinálnom vele, mert így unalmas volt. Nagyon. A legunalmasabb, legfelejtősebb kínai, gyros vagy Jack's Burger is több életkedvvel tölt fel, mint ez a Mátrix-lötty. A legviccesebb, hogy míg korábban tényleg alig foglalkoztam azzal, mit és hogyan eszem, a próbatétel alatt másra sem tudtam gondolni, mint hogy mi mindent ennék sokkal szívesebben, mint ezt az E-betűlevest. Miután kihelyettesítettem, egyből nyilvánvalóvá vált, mennyire mélyen meghatározza az evés még az én életemet is.

A Soylent egy végtelenül hatékony és ezért végtelenül unalmas dolog, ami pont az emberit optimalizálja ki a folyamatból. Ha a testednek tápanyagbevitelre van szüksége (=éhes vagy), gyorsan pusholhatod ki masterba a fixet, cserébe ezt egyedül, a munkádból fellélegzésnyi szünet nélkül fogod tenni. Robottá válsz.

A robottá válás útján pár körrel előrébb jár a cuccot kifejlesztő Rob Rhinehart: legutóbb kioptimalizálta a gyomrából a baktériumokat, hogy a szervezetéből ne kelljen bélsarat ürítenie.

A hivatalos cuccra elvileg 4-5 hónap várólista van, ugyanakkor érdemes szétnézni a szürke piacon is: az első #SoylentPioneerek közül sokaknak csak a szeme volt éhes, és most a Craigslisten próbálnak kevés sikerrel túladni a cuccon. A bátrabbak pedig kísérletezhetnek saját receptekkel is.

(Fotó: Nagy Attila/Cink)