Láttam Rapcsák Andrást, és Rapcsák András hatalmas

Emlékeznek még Rapcsák Andrásra, Hódmezővásárhely egykori polgármesterére? Az ő gigászi köpönyegéből bújt elő a magyar belpolitika Darth Vadere, Lázár János. Elmentem megnézni bámulatos mellszobrát a hétvégén. Rapcsákét. Lázárnak még nincs.

Képen láttam már a szobrot, de élőben még soha, pedig nemegyszer autóztam már át Hódmezővásárhelyen. Most is úgy kerültem oda, hogy madarakat voltam bámulni a Fehér-tó kilátóin, onnan mentem tovább. A barna rétihéja (Circus aeruginosus) tojója nagyobb a hímnél, fején a hímmel ellentétben világos, tejeskávé színű tollsapkát visel. Ráérősen lebegtek a nádas fölött az erős szélben. Rapcsák szobrához le kell kanyarodni a főútról, bemenni a főtérre, ott áll a polgármesteri hivatal előtt. Melléálltam. A képen én vagyok a jobb oldali alak.

Ködös emlékeim vannak csak a 2002–ben elhunyt politikusról, de annyi megmaradt, hogy egy csokornyakkendős szumóbirkózónak tűnt. Azt mondják, egyáltalán nem volt magas. Állítólag pont olyan volt, ahogy egy olyan vidéki nagyurat elképzelünk, akinek pont Lázár János lett az utódja, de ezt talán már soha nem tudjuk meg.

Láttam Rapcsák Andrást, és Rapcsák András hatalmas

Rapcsák szobra derékig bír emberi vonásokkal, fentről, alatta amorf. Varga Imre alkotása fantasztikus plasztikussággal adja vissza a Jabba-szerű testet; a vastag nyakkal egybeolvadó nagy fej alatt egyenletesen, ellentmondást nem tűrően, hegyszerűen szélesedő potentátot. A hódmezővásárhelyi Broad Peak emberi formái alatt felfelé törő kőbordákká alakul, mintha egy hirtelen megfagyott gejzír lőtte volna az égbe a testet.

Nagyszerű szobor. Varga Imrének egy korábbi munkáját ismertem, a gödöllői Lenin-szobrot, ami 1990-ig állt a művelődési ház mellett a parkban; a bamba, kifejezéstelen beton-Leninekkel ellentétben ücsörgő, elgondolkodó bronzalak volt, kifejezetten jó érzés volt szemlélni, akárcsak a Rapcsákot. Pedig kellemetlen politikusokat ábrázolnak, Rapcsák ráadásul az életnagyságnál nagyobb is, na nem abban az értelemben, ahogy, hanem abban, hogy az elvileg emberi méretű testrészei is pont egy kicsivel nagyobbak.

Búcsút intettem az embernek, aki Vizi E. Szilveszterrel, Mécs Imrével, Kolláth György alkotmányjogásszal és Lázár Jánossal együtt azt tette Magyarországon a csokornyakkendővel, amit a kilencvenes évek vállalkozói a makkos cipővel: eredeti kontextusában mindkét ruhadarab az észak-atlanti felső középosztály hétvégi, lazulós viselete. A városból kifelé menet elhaladtam egy buszmegálló mellett, melynek nyolc üvegtáblájáról nyolc Lázár János nézett vissza, elkanyarodtam az Olcsójános Szociál Shop mellett, és meg sem álltam a híres, multietnikus Mezőberényig.

Fotó: Polgár Natália, Beroesz