Mitől annyira durva, ijesztő és irreális a Magyar Krónika-ügy?

Vicces visszaolvasni, hogy miután vasárnapról hétfőre virradóra, 0:55-kor kiposztoltam a hírt, hogy közpénzből nagy titokban lapot gründoltak Orbán Viktornak, ahová nemcsak írni fog, de ahol személyesen ő tartja a lapindító értekezletet is, hányan gondolták azt, hogy berúgtam/betéptem/megvezettek/megőrültem.

Nem is csoda, ez csak azt bizonyítja, hogy egy csomó embernek még a helyén az esze és jól működik a hülyeségjező készüléke.

De mit tesz isten, a hír igaznak bizonyult.

Akkor viszont mi is van? Miért tűnik ez az egész így, egy egész nap elteltével is vérfagyasztónak, és a jövőre nézve baromi fenyegetőnek? Fogalmam sincs, ezért elkezdtem magamat kérdezgetni.

Mert a kormányzó párt közpénzből hoz létre magának egy bevallott propagandaeszközt?

Nem, ebben nincs semmi szokatlan. Bár ez tényleg durva dolog, a kormánynak és a Fidesznek 2010 tavasza óta némi túlzással az egész költségvetés a rendelkezésére áll, ha önmagát akarja reklámozni ehhez hasonló módon. És ezzel az első pillanattól fogva éltek is, amennyire csak lehetett.

Mert a saját fényezésükkel foglalkoznak ahelyett, hogy lélegeztetőgépet vennének minden háztartásba?

Nem. Bár most még nem egészen tiszta, hogy pontosan mennyi pénz megy el a Magyar Krónikára, az összeg, úgy tűnik, párszáz millió forint lehet, ami töredéke annak, amit mondjuk egy darab, mostanában átlagos kormányzati kommunikációs pályázaton kiszórnak.

Mert lehet, hogy az igazán komoly ügyekben is ilyen figurák ilyen színvonalú ötleteit fogadják el?

Nem. Az igazán komoly ügyekben csak Orbán Viktor ötleteit fogadják el.

Mert Orbán Viktor, Kerényi Imre és Bencsik Gábor ezzel a lappal kigúnyolnak, kiforgatnak és nevetségessé tesznek két olyan, alapvetően azért szép, és a közjót szolgáló fogalmat, mint az újságírás és az értelmiség?

Nem. Egy ilyen álságos kamulap inkább jó reklám az összes többi, nem a kormány tagjai és a seggnyaló sleppjük által közpénzből szerkesztett újságnak. Illetve az összes olyan értelmiséginek remek ajánlólevél, akik nem írnak bele.

Mert a bizonyított komcsi, majd chartás, a tévészereplései közben átszellemült arccal csiripelő Kerényi Imre mondja meg agyalágyult modorban, hogy a jobboldali értelmiség krémje miről és hogyan írjon?

Nem. Ez egyszerűen mindennél viccesebb, ilyet maga Vásárhelyi Mária vagy Vágó István sem képzelt volna el pár éve a legvadabb Orbán-fóbiás rohamában sem.

Mert nyilvánvaló futóbolondok kerültek fontos, nagy pénzekről döntő pozíciókba?

Nem. Képzeld el, mi történne, ha ezeket a pénzeket ilyen szándékokkal nem totál hangyásokra bíznák! Itt kő kövön nem maradna tényleg.

Mert a jobboldali értelmiség reprezentatív folyóiratához olyan szöveggel toborozzák a Fidesz-Magyarország krémjét, mintha két beszívott-belufizott fickó szórakozna?

Nem. Sőt! Ez a második legviccesebb az egészben. Ráadásul egy kicsit talán letöri a drogos prózájukra annyira rátarti balosok meg libsik szarvát.

Mert már maga a szándék is nyomasztóan retrográd, hogy egy XXI. századi miniszterelnök nyomtatott magazint csináltasson saját magának az állam pénzén, de olyat, ahol személyesen instruálja a szerzőket?

Nem. Főleg azok örülhetnek az egésznek, akik nem szeretnék, hogy örökre Orbán legyen a miniszterelnök. Ők most jól láthatják, hogy a Tábornok mennyire leszakadt a való életről, hogy értelmiségi magazinok gründolásával pepecsel, mintha 1977-ben lennénk. Aki ennyire anakronisztikus, az másban is tempót fog téveszteni.

Mert az derül ki, hogy az országunkat iránytó elit összes szellemi muníciója a dalcsináló Ákos urazás?

Nem. karakteres idiótának lenni is sokkal jobb, mint semmilyennek.

Hát akkor tényleg annyira vérfagyasztó és fenyegető a Magyar Krónika-ügy? Ahogy nézem, egyáltalán nem. Lehet továbbhaladni, nincs itt semmi látnivaló!