​Cukorsokkot kaptam a hipszterfánktól

Ma reggel fél nyolctól Budapesten is lehet kapni azt, amiért New Yorkban órákig állnak sorba. Megkóstoltam. Elájultam. Több okból is.

Amikor kiderült, hogy Budapesten is lehet majd cronutot kapni, rögtön elképzeltem, hogy a nyitás napján ott fog kígyózni kora reggel a sor a Pozsonyin, mindenkinél legalább két Apple-termék, három ironikus divatkiegészítő, egy öleb, két fixi és egy zacskó organikus golgotagyümölcs lesz.

Ehhez képest annak ellenére, hogy pontosan tudom, merre van a Briós, sikerült elmennem mellette, igaz, lehet hogy ennek több köze volt ahhoz, hogy reggel hatkor keltem egy péksüteményért, mint hogy nem állt senki sorban a magyar Portland kellős közepén.

​Cukorsokkot kaptam a hipszterfánktól

Amikor pedig beléptem a boltba, meglepetten vettem észre, hogy csak hárman vannak előttem, de azok sem csak kizárólag cronutot vesznek, hiába áll a pult melletti asztalon halomban egy csomó doboz, amik nagybetűkkel hirdetik, hogy 1ST CRONUTS IN HUNGARY. Orosz doktor már az irodában mondja, hogy elvileg a cronut egy levédett márkanév, a történetéről már ő is írt.

​Cukorsokkot kaptam a hipszterfánktól

A cronut egyébként egy croissant tésztájából sütött fánk.

Ami első ránézésre hatalmas, első tapintásra ragad, első harapásra pedig annyira súlyos cukorsokkot okoz, hogy egyáltalán nem vagyok meglepve a Briós döntésén, hogy adjanak hozzá saját keverésű citromkrémet. A tésztája könnyűnek látszik, összeharapva viszont olyan, mintha legalább 4 darab croissant került volna egy mézborítású présbe, aztán még megforgatták volna ezt a pépet plusz cukorban, aztán a cukrász még csak a díszítés kedvéért szórt volna rá egy kis kristálycukrot. Két szóban: kibaszott finom.

​Cukorsokkot kaptam a hipszterfánktól

Annak ellenére, hogy Újlipótvárosba mentem egy pékségbe, az elején kicsit hüledeztem azon, hogy mégis kicsit túlzás az 590 forintos ár egy fánkért, ami nyilván a nyomába nem ér annak, amit nagymamám szokott sütni. Tényleg nem ér a nyomába, viszont nagymamám biztos nem fog molyolni ilyen tésztával, ráadásul egy fél cronut elfogyasztása után úgy éreztem, hogy én most addig fogok pörögni amíg valaki egy komikusan nagy gumikalapáccsal fejbe nem csap.

Lehet, hogy egy félnél több elfogyasztása aztán már úgy hat, mintha megettünk volna egy melaszból készült féltéglát (vásárokba járók kedvéért: törökmézt), úgyhogy akármennyire is szeretnék még többet fogyasztani ebből a kulináris kábsziból, inkább kihagytam az epermázasat, a diósat, a vaníliamázasat és a csokisat is. Az érkező kollégák már kóstolják a többit is, Orosz első harapás után jött rá, hogy a sima cronut kicsit tömény az ő ízlésének, bár azért betolja az egészet, mások szerint a vaníliás inkább fánk, mint croissant, én meg egy óra elteltével még mindig nem merek belekóstolni egy másikba.

Én egyébként két Apple-termékkel álltam sorban és csak az irodában vettem észre, hogy fordítva vettem fel a norvégmintás, turkált pulóveremet.

Fotók: Klág Dávid / cink.hu