Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Ezzel a kérdéssel indít a The Shivah játék, aminek főszereplője egy kiégett New York-i rabbi, Russel Stone. Ha minden jól megy, újra megtalálja a hitét, de játszhatunk olyan idegesítő rabbiként is, aki minden kérdésre kérdéssel válaszol.

Mindig is imádtam a régi, pixeles, kattintgatós szerepjátékokat. A műfaj a kilencvenes években élte fénykorát, Tim Schafer pont abban az évtizedben dolgozott a Lucas Artsnál – mindkettő legendás név. Ebben a tíz évben jelent meg a Monkey Island sorozat, a Maniac Mansion játékok, a Grim Fandango, a The Longest Journey, a Sam and Max, a Kyrandia, a Myst – és lehetne sorolni a végtelenségig.

Legend of Kyrandia 2

A felhasználói szokások változásával – egyre pörgősebb lett minden – és a számítógépek brutálisan növekvő teljesítményével viszont a régi, lassú szerepjátékokra egyre kevesebben voltak kíváncsiak. A pixeles megjelenítés is elavultnak hatott már az évtized második felére, noha a pixel art csodálatosan bájos stílusirányzatként mindmáig létezik. Az alternatív, nem fotórealisztikus megjelenésre törekedő ábrázolásmódok is egyre nagyobb teret kapnak, elég csak a hihetetlenül népszerű Minecraftre gondolni.

Machinarium

Viszont a mindenféle közösségi finanszírozásokkal és kis, művészi stúdiók, na meg az okostelefon mint játékplatform megjelenésével maga a point ‘n click műfaj is folyamatosan újabb, nagyon igényes és hangulatos – ez talán a legfontosabb tulajdonságuk – darabokkal bővül. Május 15-én jön ki a marha izgalmasnak tűnő Alum, a Machinarium néhány éve óriási siker volt, és a legendás Neverhood folytatása is elkészülhet a Kickstarternek hála.

Blackwell

Az egyik ilyen stúdió a Wadjet Eye Games, ott egy csomó remek point ‘n click játékot készítettek. A médiumos-nyomozós Blackwell sorozatot nagyon szeretem, arról is lehetne írni, de sokkal érdekesebb a morális kérdéseket feszegető, egyszerre szomorkás és mégis felemelő The Shivah. Az eredeti verzió még 2006-ban jelent meg, majd két éve, 2013-ban jött ki a felújított változata, a Kosher Edition. Én ezt játszottam végig – néhány óra elég hozzá, fájóan rövid az egész.

Advertisement

A sztori úgy kezdődik, hogy a kiégett Stone rabbi örököl egy zsák pénzt egy régi felekezeti tagtól, akivel nem a legjobb viszonyban váltak el tíz éve, és akit most rejtélyes körülmények között meggyilkoltak. Az örökség jól jön, mert a kis zsinagógát már nincs is miből fenntartani. Viszont az épület nem elég, kell egy rabbi is, aki inspirálni és segíteni tudja az embereket. Ezért Stone úgy dönt, megkeresi a gyilkost, hátha közben újra megtalálja a hitét is.

Nem akarom lelőni a sztorit, mert bár nincsenek elképesztő fordulatok benne, de a játékban nem is az az izgalmas, hogy ki és miért gyilkolt, hanem az, hogy Stone rabbiként hogyan kommunikálunk a többi karakterrel. A megadott válaszlehetőségek közül egyáltalán nem egyértelmű, melyik milyen hatást fog kiváltani, nincsenek tipikus jó vagy rossz lehetőségek. A legjobb szándékkal is vehet iszonyú rossz irányt egy beszélgetés, ahogy a való életben is. Egy egyszerű részvétnyilvánítás is simán a játék végét jelentheti.

Advertisement

Mégis: ezek a rövid és egyszerű kis párbeszédek is olyan morális, az őszinteséget érintő kérdésekre világítanak rá, amelyek nem egetrengetőek vagy szépirodalmi mélységűek, de a számítógépes játékok világán belül üdítően szokatlanok. Egy tipp: ha az ember a rabbinikus válasz opciót választja, azaz mindig visszakérdez, nem biztos, hogy túl népszerű lesz a többiek körében. Bár előfordul, hogy pont erre van szükség.

Nemcsak a beszélgetések során, egyéb helyzetekben is többször kell morális döntéseket hozni. A játék az első öt perc után is simán véget érhet, ha nem jól válogatod meg a szavaidat, de a végső, akicódúsabb befejezés is legalább négyféleképpen sülhet el. Érdemes minél többször, rendre más döntéseket hozva végigjátszani a játékot, gyakran egy “rossz” befejezés is tök tanulságos.

A The Shivah-ban ráadásul van egy őrült vicces, jiddis achievement-rendszer is. Ha bizonyos dolgokat megteszünk – vagy épp nem teszünk meg –, olyan plecsniket szerezhetünk, mint mensch, übermensch, meshugga, shonda for the goyim. A kedvenc részem viszont egyértelműen az a rabbipárbaj, amit a címlapgifen is láthattok.

Az egész képi világ, a téma, a zene, minden csodás atmoszférát teremt, engem teljesen elvarázsolt a játék. Ráadásul az egész zsidó dolgot sikerült nagyon finoman, elegánsan és karakteresen megfogni.

Advertisement

És hogy miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? Játsszátok végig, lehet, hogy kiderül. De lehet, hogy csak egy másik kérdést kaptok helyette.