Naivitás volt azt hinni, hogy a szelfimánia csimborasszója a szelfibot. Itt a szelfikar, mely segítségével egyszerre tudja fotózni magát az ember, és közben úgy tehet, mintha nem lenne magányos dolog a szinglilét.

Nem mintha bárkinek is nyomorúságosan vagy magányosan is kéne éreznie magát amiatt, hogy épp nincs párkapcsolatban – de én nem tudok más magyarázatot elképzelni erre a jelenségre. Mármint arra, hogy valaki olyan szelfibottal fényképezi magát, ami úgy van kialakítva, mintha a bot vége helyett a fényképet készítő társ kezét fogná a fényképezett.

De nem is kell, mert ilyesmi magyarázattal állt elő a művészeti projekt – hiszen arról van szó – két alkotója: Aric Snee és Justin Crowe is. A szelfikart bemutató oldalon azt írják, a tárgy a modern technológiák hamis kapcsolat- és társaságillúzióira reflektál, illetve szarkasztikus válasz arra az elemi problémára, hogy senki nem akar magányosnak látszani, miközben ész nélkül fényképezi magát.

A meglehetősen szürkés, vízi hulláéhoz hasonlatos kar üveggyapotból készült, könnyű, egyszerűen szállítható. Egyelőre csak a prototípus létezik, remélem, ez így is marad. Engem nem zavar, ha valaki szelfizik, sőt szelfibotot használ, nekem is van, igaz, tüntető tömeget szoktam vele jobb szögekből fényképezni, nem magamat. De nem is értem igazából azt a gyűlöletet, ami az egész jelenséget körülveszi. Úgyhogy az sem baj, ha valaki egy művészeti megoldással reflektál az egész kérdéskörre, de a gondolat, hogy az emberek a képzeletbeli barátjuk műkarjával rohangálhatnak és fényképezhetik magukat, valamiért mélyen elszomorít.

via Nevető Tintahal, Gizmodo