Az ember nézi, és olyan, mintha nem magyarok lennénk, hanem valami sokkal-sokkal vidámabb társaság. Óda következik egy szuperjó új magyar filmhez.

Inkei kolléga már megírta a rendes, összeszedett kritikát az idény legobban várt magyar filmjéről, az előre leamélie-zett és lewesandersonozott Lizáról, így én most csak funkciótlanul lelkesedem összevissza.

Marha jó a film ugyanis, és úgy, ahogy magyar filmek nem szoktak jók lenni. Irtó jó kedvem is lett tőle, összegyűjtöttem pár összefüggéstelen pontba, hogy miért.

  • Marha ritka ilyen átgondolt magyar filmet látni, ahol a rendező – Ujj Mészáros Károly – láthatólag pontosan tudta, mit akar, és azt tudatosan megvalósította. Még ritkább, ha egy nemhuszonéves rendező a rohadt régen várt első filmjébe nem próbál meg belezsúfolni MINDENT, magyar valóságot, odamondást, szexet, viccet, nyomort, cigányt, fideszest, múltat és jövőt, hanem egy érzelmes sztorira koncentrál.
  • Pedig a műfaj a legkevésbé sem egyszerű: ez az első, egyetlen és legjobb magyar érzelmes-szerelmes-alternatív történelmes sci-fi-mese-vígjáték, amit láttam.
  • Hol rejtegették eddig Balsai Mónit? A cím- és főszereplő fél kézzel lejátszana egy Audrey Tautou–Eszenyi Enikő kentaurt is, nálam kapásból ő lett a legmenőbb magyar filmszínésznő. A létező legnagyobb halálcsapda "cuki furalányt" játszani, ráadásul szürke egérből szexdémonná átalakuló cuki furalányt, amit ő fölényesen old meg, pedig benne volt a pakliban, hogy ezért egy életre megutálja minden egészségesen gyanakvó néző.
  • Ilyen fasza magyar filmzenével még nem találkoztam. A Liza zenéje tarantinói-csinibabai értelemben meghatározó elem a filmben. Csakhogy azokkal ellentétben ennek a zenének a nagy része eredeti, e célra készült alkotás, konkrétan Tövisházi Ambrus szerzeménye. Úgy értem, pöpec, sőt fergeteges szerzeménye.
  • Az a vicces, hogy bár a film hangsúlyozottan díszlet- és képeskönyvszerű, és egy negyven évvel ezelőtti, stilizált fantáziavilágban játszódik, finoman és áttételesen erős jelenkorkritika is van benne. Bár elsőre csak felszíni, inkább vizuális poénnak hat a film hátterét képező fikció, miszerint Magyarországon nem volt soha kommunizmus, amit pár utaláson kívül nem is magyaráznak túl benne, nekem ez volt az egész lényege. A film levegője, az egész önfeledtsége tényleg olyan, mintha egy klassz, normális ország klassz rendezőjének eszébe jutott volna egy klassz, érzelmes sztori. Ennél durvább sci-fi élménye egy magyar mozinézőnek nem is lehet.
  • A film baromi jó, de nem hibátlan. Az a fura, hogy az előzetesekben és felszopó cikkekben annyiszor elsütött perfekcionizmus és vizuális igényesség – és a valóban nagyszerű látványvilág – ellenére a leggyengébb vonal benne a CGI-s. A számítógépes grafikák egy csomószor nem nőnek föl az egész színvonalához.
  • De ez legyen a legnagyobb bajunk.