Oké, tudom ám, hogy emberek halnak meg a kelet-ukrajnai összecsapásokban tucatszám, mégis ez a hír lett az, ami kiütött engem most. A donyecki jégkorong és a Druzsba csarnok az ország európásodásának egyik szimbóleuma volt, és úgy nézem, nem sok maradt belőle épen.

Rinat Ahmetov, a sportbarát szuperoligarcha építette át néhány évvel ezelőtt, amikor úgy döntött, ezentúl ne csak az ukrán futballnak – a Sahtarról nyilván mindenki hallott –, hanem a jégkorongnak is hadd legyen Donyeck a fővárosa az országban. Sok-sok millió eurót tett bele, olyan is lett – 21. századi minden porcikájában –, összerakták hozzá a csapatot, hazahívtak minden menő ukránt, igazoltak nemzetközi sztárokat, elindultak az orosz bázisú KHL-ben. A nemrég véget ért szezonban rájátszásba, majd negyeddöntőbe jutottak, de az utolsó találkozóikat a sajnálatos események miatt már nem játszhatták otthonukban, Pozsonyban voltak berendezni a hazai pályát, így legalább láttam is egy meccsüket.

A donyecki arénában amúgy még nem jártam, és már nem is igen fogok. Szerettem volna, sőt készültem is: amikor a Wizz Air bejelentette tavaly, hogy járatot indít a keletukrán nagyvárosba, máris elkezdtem morfondírozni azon, hogy adott a következő KHL-idény egyik célpontja. Na, ezen már nem kell többet morfondírozni, és nem is csak azért, mert a légitársaság az érdeklődés hiánya miatt törölte a terveiből ezt a pontot.

Advertisement

A dolognak van még egy érdekes leágazása. A nemzetközi szövetség múlt héten döntött a jövő évi vb-helyszínekről. Abban a csoportban – divízió 1/A –, ahol mi, magyarok is érdekeltek vagyunk, a krakkói pályázattal szemben a donyeckit részesítették előnyben, a fene se tudja, miért. A sport összehoz, valami ilyesmit emlegettek a tisztségviselők Minszkben, miközben Kelet-Ukrajnában még intenzívebben lövöldöztek, mint azelőtt. Hát az végül is mindegy, mennyivel hülyébbek – hogy korruptak lennének, olyat én soha nem mondanék – az IIHF-esek a kelleténél, hiszen az eléggé biztosnak látszik, hogy a Druzsba Arénában nem lesz világbajnokság. Szomorú dolgok ezek.

Úgy egyéként Rinat Ahmetovnak sem adnék sok esélyt az elkövetkezendő évekre. Az oligarcha-körhinta mintha egészen hasonlóan zajlana Ukrajnában megint, már úgy értem, 2004–05-höz és az utána következő évekhez képest. Petro Porosenko egyenesen államfő lesz – a csokikirálynak már nem volt szüksége bábra sem –, plusz ott van még az őrült Igor Kolomojszkij Dnyepropetrovszkból, úgyhogy egy darabig nem az Ahmetov-féle kiskirályoknak fogják osztogatni a lapokat.

Na de ne szaladjunk előre: forradalmak – vagy mik – jönnek-mennek, de attól még Ukrajna örökre az az ország marad, ahol sose lehet tudni, ki kinek a kicsodája, és milyen célok vezérlik a menőket, amikor összecsapnak vagy éppen kiegyeznek más menőkkel.