​Jól visszaszólt a buzizó Sebestyén Balázséknak Teczár Szilárd

Primitív módon buzizott a Sebestyén-Vadon-Rákóczi-csapat a rádióban, mert Teczár miatt a csajok többé nem mehetnek be ingyen a Dobozba.

Nem az van, hogy Szilárd a pasikra gerjed? Csak kérdezem, nem állítom.

Ezen a színvonalon gyalázták a Morning Show műsorvezetői a Ha-Ha-aktivista és Magyar Narancs-szerző Teczár Szilárdot, amiért az az ombudsmanhoz, majd az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult abban a kardinális ügyben, hogy a Doboz nevű szórakozóhelyre a pasik ezerért, a csajok viszont ingyen mehetnek be. (A felvétel ebben a 444.hu-posztban hallgatható meg.) A szupervicces rádiósok olyat is mondtak, hogy

Mit csinált most? Kiszúrt most x százezer nővel, az egyenjogúságra fogva, csak azért, mert nincs elég ideje, hogy otthon maszturbáljon.

Meg még egy rakás ilyen szánalmas primitívséget.

A Dobozt ugyanis elmeszelték, mostantól nem engedhet be ingyen nőket, ami ahhoz is vezethet, hogy teljesen megszünhet ez a régi magyar diszkós szokás.

Teczár a Narancsban a komoly érvelést

Mondhatnám persze, hogy nem vagyok meleg, te idióta, foglalkozz az érveimmel; de hát akkor is az érveimmel kellene foglalkoznia, ha történetesen meleg lennék. Úgyhogy ezzel az írással csak fel szeretném hívni gondolkodó embertársaim figyelmét arra, hogy ma Magyarország egyik legnépszerűbb rádióműsorában legitim érvként hangozhat el a „nincs igazad, mert buzi vagy" állítás.

az ovis feleseléssel

Sebestyén Balázsnak nyilván annyi esze van, mint egy talicska málnaszörpnek

ötvöző cikkel válaszolt. A cikk sokkal összeszedettebb, mint az ATV-s szereplése volt, ahol szuperbénán próbált érvelni az akciója mellett.

Én soha felnőtt életemben nem hallgattam rádiót, egy negyedéves időszakot leszámítva, amikor félig-meddig kint laktunk a Dunakanyarban és onnan jártam be autóval dolgozni. Innen tudom, hogy egy átlagos Sebestyén- vagy Bochkor-féle műsor meghallgatása nehogy engem, de egy gyakorló stricit is harcos feministává változtatna. A magyar reggeli rádiókínálat nénivé változtatott, és olyanokat gondoltam, hogy "ezeknek nincs anyjuk vagy húguk"?

Olyan kemény volt a helyzet, hogy a végén a Kossuthon kötöttem ki, egy kellemes orrhangon beszéló csókánál, aki valami idézetek híres emberektől-típusú kötetből ötpercenként felolvasott egy aforizmát Chateaubriand-tól vagy Goethétől.