Beszóltam a Liget átépítéséért felelős miniszteri biztosnak, de ő nem agresszióval regált, hanem elhívott sétálni. Baán László egyesek szemében már a Liget Hóhéra, annál pikánsabb volt pont egy hóhérral végigjárni a Liget megújulásának - vagy a Liget végső tönkretételének? - a helyszíneit.

A lobbizással nincs semmi baj a világon, ha nyíltan csinálják. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a Liget átépítésének miniszteri biztosa elolvasta a Mégis szétcseszik a Városligetet? című posztomat, amiben olyanokat írtam, hogy

az elmúlt hetekben komolyan felmerült a lehetőség, hogy a kormány mégse tegye örökre tönkre a Városligetet öt nagy múzeumépülettel és millió busszal + turistával.

Miután elolvasta, Baán nem kérte ki magának, nem telefonált rám ordibálva, sőt a főnökeimet sem kereste meg – ez a három szokásos reakció a kritikákra –, hanem meghívott, hogy sétáljunk egyet a Ligetben, a leendő múzeumok építési területein, hogy elmagyarázhassa, szerinte miért jó ötlet a projektje, és miért nem fogja tönkretenni a Ligetet és miért nem feltétlenül kamu, – ahogy én magam is feltételeztem – hogy 5 új múzeum felépítése ellenére nőhet a zöldfelület.

Advertisement

Én is erősen berzenkedve fogadtam a Liget projekt ötletét, az első pillanattól. De úgy éreztem, hogy az idegenkedésem oka más, mint a legtöbb ellenzőé. 10 éves koromtól a Liget közelében, az Eötvös utcában laktam, és a délutánjaimat, amikor nem a Dunán pecáztunk a haverjaimmal, éveken át nagyrészt a parkban töltöttem, kutyasétáltatással, lábtengóval, szivacsteniszezéssel, pingponggal vagy sima döglés-olvasással. A Ligetben pont a néptelen részeit szerettem, mert azokból jó sok akadt. Azok a környékek számítottak a szar helyeknek, ahol a sok ember mozgott: a Széchenyi fürdőtől a Sörsátorig terjedő részre nem is mentem soha. A mostani terv ellenzőinek egyik gyakori érve, hogy a park eleve túlhasznált, és most ráengednek még X turistát, amitől egyenesen elviselhetelenül zsúfolt lesz. Hát ez szerintem majdhogynem pont ellenkezőleg van: a Ligetben én éppen azt szerettem és szeretem, hogy igazából olyan kevesen használják, így az ember, ha olyan kedve van, mindig talál benne olyan zugot, ahol pár elvonuló kutyagazdát és kósza olvasgatót kivéve nincsen senki. Szóval én nemhogy nem félek a park túlhasználtságától – amit csakis olyanok hangoztathatnak, aki nem járnak a Ligetbe –, hanem éppen az aluhasználtságát féltem, önző okokból.

Baánnal az 56-os emlékmű előtt találkozunk. A titkárával várunk rá, aki közben elmeséli, mennyire örül, hogy a főnökének sikerült megmentenie a szoborcsoportot. Én is vele örülök, mert szerintem ez a messze legjobb rendszerváltás óta épült magyar emlékmű, mondhatni az egyetlen, ami hatásosan, giccs és pátosz nélkül tud megfogni egy absztrakt és felemelő témát. És még jól is néz ki. Ennek megfelelően jobbról-balról folyamatosan gyalázzák.

Amikor nekivágtam motorral, Budán még csöpögött az eső, de amikor megérkezünk a parkba, a sötét fellegeket leszámítva már okés az idő. A park belsejébe tervezett két múzeumépület közül a közelebbi leendő helyére sétálunk el először.

Advertisement

Ahogy kereszteznénk a Műjégpálya felől érkező, széles utat, Baán megáll a közepénél rögtön belevág a zöldfelület-témába. Ragaszkodik ugyanis ahhoz, hogy ez nem kamu vagy számbűvészkedés. A Ligetben rengeteg az ilyen, indokolatlanul széles aszfaltút, tény, hogy ezen is elférne három kényelmessen széles sáv. A teljes parkfelület 35 százaléka van leburkolva, nagyrészt ilyen utak formájában. Baán azt magyarázza, hogy például a teljesen felesleges főúthálózat erőteljes csökkentésével fogják majd növelni a zöldfelületet. Na de mi számít zöldfelületnek? – vetem közbe, bokáig érő cserjéket és betonelemek közül kikandikáló füvet vízionálva. Nem, alibi zöldfelületekkel nem lehet és nem is akarják elkenni a dolgot, itt teljes értékű, a jogszabályokban meghatározott növényzetet telepítenek majd, fákkal és bokrokkal –mondja erre a miniszteri biztos.

Aztán megmutatja, hogy a Ligetet annak idején eredetileg a Király utcán és a Fasoron át közelítették meg, a mostani 56-os emlékmű táján volt a “bejárata”, ahonnan a Király utca folytatásában futó út két fasor között futó allé formájában haladt tovább, a mostani Petőfi Csarnok tájáig. Ezt a régi tengelyt az átalakítással felélesztik, és ennek a mentén fog állni a Magyar Zene Háza. Azon a telken, ahol ma a Hungexpo régi, bezárt irodaépületei állnak, illetve itt található a Kertem nevű kiülős hely is.

Innen nagyjából a sörsátor felé indulunk tovább. Szinte furcsa, hogy csak most kerül elő Zoboki Gábor neve. A Müpát is tervező, Orbán Viktorral állítólag jóban lévő sztárépítész a Liget projekt egyik tanácsadója volt, aztán az Új Nemzeti Galéria meghívásos pályázatának indulója, aki nagy meglepetésre egyszer csak a projekt ellen fordult, és olyan, a pályázati kiírást szándékosan megsértő tervet adott le, ami a Nemzeti Galériát a Várba rakná. (Én Orbán Viktor helyében azért megborzadnék attól, hogy azt az épületet a barátjának tartott Zoboki miért olyanra tervezte, mintha Albert Speer valamelyik meg nem valósult alkotása lenne a Harmadik Birodalom emelkedő korszakából. Én speciel nem örülnék annak, ha a haverjaim azt képzelnék, hogy nekem a birodalmi építészet tetszik.)

Baán azt mondja, az egész tervezgetés kezdetén az is felmerült, hogy az új múzeumokat mind a Felvonulási térre építsék, ahol el is fértek volna, de mások mellett éppen Zoboki javasolta, hogy hatoljanak be a Ligetbe. Baánt láthatóan rosszul érintette Zoboki váltása. Leginkább azt nehezményezte, hogy miért indult el a meghívásos pályázaton, ha tudta, hogy úgyis érvénytelen művet ad le, elvéve ezzel egy helyet a kettőből a magyar irodák elől. Ugyanúgy megcsinálhatta volna az alternatív tervét a Várba, és mástól sem vette volna el a helyet - füstölög kicsit Baán.

Megint előkerül a zöldfelület kérdése. A miniszteri biztos, annak illusztrálására, hogy az ügy mennyire át van politizálva, és mennyire nem a tényekről szól, elmeséli, hogy amikor a zuglói önkormányzat foglalkozott a témával, és ő is megjelent a testületi ülésen, és felajánlotta Karácsony Gergelyéknek, hogy betekintést ad minden vonatkozó dokumentációba, hogy a papírokból, illetve a helyszínen saját szemükkel ellenőrizhessék, csökkeni vagy nőni fog-e a zöld. A felajánlására nem is reagáltak, úgy szavazták le.

A Petőfi Csarnokhoz tartunk. A Ligetben - igaz, hogy lóg az eső lába - a miénk a legnagyobb embercsoport 3 fővel. Baán parkoló autókkal tömött utak felé kormányozza a csapatunkat, és közben arról mesél, hogy jelenleg naponta úgy 2500 autó parkol bent a parkban, ráadásul ingyen. Ilyen az átépítés után nem lesz. Autók és buszok egyáltalán nem hajthatnak be. 3 mélygarázst terveznek a park 3 oldalára, a turistabuszoknak az Állatkert mögött, a Vágány utcánál csinálnak parkolót, a Liget peremét alkotó utakon meg öblöket építenek, ahol kirakhatják az utasaikat, de nem várakozhatnak.

Advertisement

Na de hányan is fogják egyáltalán ellepni a Ligetet? - kérdezem. Most évi 4,5 millió látogatója van a parknak és az ott található múzeumoknak és attrakcióknak, ez harmadával, 1,5 millióval nőhet - mondja. Egy másik megközelítés szerint arra számítanak, hogy a kiépült Liget miatt évente 300 ezerrel több turista érkezik Budapestre, ami naponta jó 800-zal több embert jelent - teszi hozzá. A politika mindenkiből kihozza a számbűvészt!

Utána arról beszélgetünk, hogy a magyar és külföldi turisták jórészt a Liget múzeumai és más attrakciói közvetlen közelében mozognak, és a nagy részük sohasem kalandozik el a park mélyére. Ez tényleg mindig így volt. Baán erre alapoz, amikor azt mondja, nem tart atól, a projekt miatt ne lehetne majd pihenni a fák között. És többször visszahozza a Koós Károly sétány ügyét, amit lezárnak, így az autópálya forgalma, a napi 10-15 ezer autó környezetterhelése nem zúdul majd a parkra.

Megérkezünk a Petőfi Csarnokhoz, aminek a helyén a park belsejébe szánt másik nagy múzeum, az Új Nemzeti Galéria épül majd. Érződik, hogy Baán itt jól az agyamba akarja vésni az Üzenetet, így legalább hatszor elismétli az a pár pontot, ami szerinte igazolja a projekt létjogosultságát. Íme:

  • A zöldfelület tényleg nőni fog, de nem csak a felülete, hanem a minősége is
  • A megújuló Liget igazából pontosan megfelel a hely 150 éves tradícióinak, itt ugyanis a zöld mellett kezdetektől jelen voltak a kulturális és szórakoztató intézmények és produkciók, pont ettől egyedülálló az egész. Ez sosem kirándulóhely volt.
  • És az egész meg is fog térülni Baán szerint. Mármint anyagilag. Azt mondja, hogy ilyen jellegű városi szövet sehol sincs Európában, így erre vonzó és teljesen egyedi márkát lehetne építeni. Egyfajta családi élményparkként gondol a Ligetre, és hisz abban, hogy Budapest az urbánus hosszú hétvégék európai piacán lehetne erős versenyző, ha megvalósul a terv. Lehet persze máshová építeni múzeumokat, szerte a városban, üresen álló szép régi épületekbe - utal az ellenzők egyik ötletére - de attól szerinte nem lenne eggyel több új turista sem. Budapestnek egyedi vonzerő kell, ami megkülönbözteti a kategóriánkba tartotó pár tucat európai versenytárstól.

A Pecsánál ezredjére is megdöbbenek, hogy az épület milyen istentelenül ronda, a budapesti posztmodern legsötétebb időszakát idéző förmedvény. Aztán tényleg leesik az állam, amikor megtudom, hogy a megépítése, vagyis a nyolcvanas évek óta működik az emeletén a hatalmas, régi repülőgépekkel telezsúfolt repülési kiállítás.

Oké, hogy nem vagyok egy Poirot, de tényleg errefelé flangáltam el a fél szabadidőmet kiskoromtól fogva, és sosem vettem észre, hogy az a hülye légcsavar nem véletlenül van ott, ahol. Csak fel kellett volna mennem pár lépcsőfokon.

Az ide épülő Nemzeti Galéria fogja a legnagyobbat kiharapni a mostani Liget-felületből, egész pontosan a Nagyrétből. Itt ugye két győztes tervet hirdettek, a látványtervek alapján mindkettő világszínvonalú.

A japán talán még szebb, de a norvég nekem azért teszik, mert egyfajta mesterséges dombot formál, amire föl lehet mászni és fölülről nézni majd a Ligetet, ami csodás élmény lehet.

Advertisement

Az építkezés itt érintheti a legtöbb fát. Ez igen kényes kérdés, mert a városi fák kivágása mindig óriási indulatokat kavar. Baán azt mondja, hogy a Liget 6300 fája közül 212 található építkezési területen, ami nem feltétlenül jelenti, hogy az összeset ki is vágják. De amlyiket igen, azt pótolják, és lesz olyan, amit átültetnek, mondja. Dehát minden fakivágás előtt ezt mondják.

A Nagyrét percekig konkrétan töküres, aztán feltűnik egy túlmozgásos boxer. Mi a politikai helyzet, megvalósul ez az egész? - kérdezem, arra utalva, hogy Zoboki “lázadása” és L. Simon László beszólása után állítólag felmerült, hogy a kormány kihátrál a 150 milliárdos projekt mögül. Ráadásul több kormánypárti politikus is bírálta a Felvonulási térre tervezett két győztes kockaépületet.

Baán igennel felel, és azt magyarázza, az ügyben lesz még egy végleges, utolsó kormánydöntés. Elismeri, hogy amiben változás lehet az eddigiekhez képest, az a két kockamúzeum. Benne van akár egy új pályázat kiírása is a pakliban. De ez a két ház összesen csak 10 milliárd körüli összeget tesz ki a 150 milliárdos összköltségből.

Advertisement

Jó másfél órával azután, hogy elindultunk innen, visszaérünk az 56-os emlékműhöz és elbúcsúzunk, én meg azonnal elkezdek szintetizálni, mint valami szorgos droglabor.

Végre megszólal a szintetizátor!

Világos, hogy Baán olyan helyekre vitt el, olyan dolgokat mutatott meg, amik az ő álláspontját támasztják alá. Ügyesen csinálta. Hirtelen nehéz mit szembeszegezni például, amikor az ember meglátja a Sörsátortól környéki gusztustalan káoszparkolót, és azt mondják neki, hogy ennek a helyén is zöldfelület lehet. Ugyanez a kétszer hatsávos aszfaltutakkal. Aztán persze leesik, hogy a köcsög parkbaparkolókat múzeumnegyed nélkül is simán ki lehetne tiltani, és még a tényleg tökéletesen felesleges és helyet foglaló úthálózatot is eltűntethetnék múzeumépítés nélkül is.

Advertisement

Én úgy álltam hozzá ehhez az egészhez magamban, hogy a Liget tényleg lepukkant és nem méltó egy világvároshoz, de hány dolog van Budapesten, ami szintén nem méltó. És engem igazából nemhogy nem zavar, de kifejezetten szeretem a zöld környezet és az ipari enyészet kombinációját, ezért imádom mindennél jobban a Népszigetet és a Tungsram-strand környékét. De belátom, hogy ebben inkább lehetek kivétel, mint a polgári normák megtestesítője.

Nem vagyok biztos abban, hogy egy kortárs világváros megengedheti-e magának azt a luxust, hogy legyen a közepén egy remek, de relatíve kevesek által látogatott, egyes részein néha szinte néptelen park. Én személy szerint szeretném, ha minden így maradna, mint mondtam, pont imádom a csendes olvasgatást, a porló betont és a pöndörödő aszfaltot, a rozsdáról nem is beszélve. De abban Baánnak kétségkívül igaza volt, hogy a kulturált világvárosok ismert parkjai nem olyanok, mint a Liget, hanem istentelen sok ember sétál és hever bennük.

Engem is elrémiszt kissé, ha arra gondolok, hogy 5 új nagy múzeum épül a Ligetben. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 5-ből 3 nem bent a parkban, hanem a Felvonulási téren lesz, 1 - a Magyar Zene Háza - a ma is elkerített és beépített Hungexpo-telken, ahol a Kertem szórakozóhely is van, és 1 - az Új Nemzeti Galéria - a Petőfi Csarnok helyén.

Advertisement

Éltem egy ideig egy, a turizmus által szinte tönkretett városban, Barcelonában, ahol számos természettudományos tapasztalatot szereztem a turistacsordák mozgásáról. Mindig a legrövidebb úton mozognak és a 98 százalékuk nem távolodik el 20 méternél jobban az útikönyvben bejelölt nevezetességtől. Ezek alapján abban biztos vagyok, hogy teljesen nem lepik majd el a Ligetet. Nem beszélve arról, hogy most is elmegy minden Budapestre érkező a Hősök terére és a Széchenyi fürdőhöz, mégsem lepi el a tömeg a park belsejét.

De mégis, minden összevéve annak örülnék a legjobban, ha minden maradna a régiben, nekem nem kell felújítás sem, ha hagynak békén bambulni a gyepen, tőlem a rozsdás vasakat sem kell lefesteniük. Azokon közben azért jót röhögök, akik minden – amúgy akár 100 százalékig jogos – kormányellenes indulatukat erre a projektre zúdítják, és képesek úgy beállítani a dolgokat, mintha a Liget egy buja ősvadon lenne, ahol Budapestiek tíz- és százezrei töltik az idejük nagy részét.

A Liget tök jó úgy, ahogy van. De ha mindig mindent úgy hagyunk, ahogy nekünk kényelmes, akkor semmi sem változik, viszont idővel minden végképp szétrohad. Erre nagyszerű példa a horgászfelszereléses szekrényem.

Vagyis mi a tanulság?

Még kevésé tudom, mint a séta előtt.