Rövid önostorozó poszt következik. Legalább két hete meg akartam nézni, hogy mi ez a kampány a metróban, vagyis hogy mi a nyavalyát néz Kepes András, Csepeli György, Törőcsik Mari, Pásztor Anna és még egy csomó ember. Hát ma délután eljött az ideje.

Bár ne jött volna, tisztára elszégyelltem magam. Játszom itt a kulturális pasast – olvassatok mindennap, mozi, színház, jégkorong, kutyafasza –, és egyetlen elszökellő pillanatra sem ugrott be, hogy ez egy társulat. Ami ráadásul nem is mostanában jött létre, hanem még 2001-ben. Szerintem persze hallottam már róluk, Balázs Zoltán művészeti vezetőről pl. biztosan, de hogy lassan mindent elfelejtek, ami nem a gyerekkoromban történt, az nem mentség semmire.

Advertisement

"Te biztosan tudod, mi az a Maladype" – írtam színházbuzi barátomnak. "Persze – válaszolta –, lényegében ott voltunk a születésénél is. De miért kérdezed?" "Hát mert van egy kampány a metróban, és gőzöm sem volt, mi a tököm az" – válaszoltam. "Haha" – válaszolta.

Na így jártam. Nincs mese, ezek után kénytelen leszek megnézni valamit tőlük. Vagy elbujdosni. Vagy valami. Nem azért, hogy elsikáljam a dolgot, de mégis:

Mondjuk az is igaz, hogy belőlem kiindulva ez elég sikeres reklámhadjáratnak tűnik. Egyrészt felkeltette az érdeklődésemet, mint a pinty, másrészt még írtam is róla, ingyen és bérmentve. Ezek szerint én lennék a célcsoport? Durva, mi?

Advertisement