A létező legcsodálatosabb hír, hogy a BL-döntő nem a legújabb kori futball legunalmasabb, leghervasztóbb eseménye, vagyis egy tízezredik El Clasico lesz. Ezt a Juventus szurkolóival ünnepeltem meg szerdán este.

Másodszor néztem BL-elődöntőt a Deák téri templom mögötti Staropramenben, vagyis a kivetítős kinti teraszán, nagyrészt azért, mert ebben a sörözőben tombolta végig a meccseket a magyar Juve-tábor. Pedig világ életemben rühelltem a Juventust, eleve rómás vagyok, de egyrészt szeretem, ha egy csapat tudja, mit játszik, Allegri mester pedig a kortárs foci professzoraként tök jó kis csapatot rakott össze. Másrészt ugye ezúttal ők voltak a tök esélytelen nyomoroncok, ráadásul a Real ellen. Harmadrészt Pirlo a világfutball legjobb pasija Totti után, így csatlakoztam G. barátomhoz, és két meccsen át lobogtattam a fekete-fehér zászlót.

És mennyire megérte!

Néha hősies, néha olajozott, de végig tudatos és átgondolt játékkal, no meg a szükséges mázlimennyiséggel sikerült kiverni a Nagy Dagadt Futballcégek egyikét, és hogy még édesebb legyen az egész, a végső csapást a modern focibiznisz egyik emblematikus üzletközpontjában, a Bernabeuban kapták.

Advertisement

Az ultrák azonban nem okoskodtak ennyit az este, inkább kiabáltak végig, aztán kitódultak az utcára, ahol még többet kiabáltak, énekeltek meg ugráltak.

Én is majdnem, hiszen végre rendes BL-döntő lesz, ahol két ország, két irtóra eltérő eltérő stílusú csapata fog összecsattanni: egy csapatszintű szupervédelem a Föld legjobb csatársora ellen. És ez már tényleg valami.

(A fotó pedig Bohus Péter Index-sportrovatvezető munkája, mert együtt néztük, de az én telefonomnak kiesett a nagy, központi gombja.)