Deutsch Tamás túlzás nélkül a szezon interjúját adta. Elismerte benne, hogy a reklámadót politikai fegyverként használták. Majd ezt üzente: "Még mielőtt évtizedes tapasztalataitok alapján tényleg elhinnétek, kedves médiamunkások, hogy ez az élet rendje a világnak ezen a részén, jobb, ha tudjátok, nektek sem szabad mindent!"

Deutsch a Népszabadságnak adott média- és reklámadóügyi interjújában visszaadta a "beszólás" szó becsületét. Nálunk lassan egy sima ellenvélemény hangoztatása is beszólásnak számít, úgyhogy most tanuljatok:

– Az RTL Klub egójának a mértékét csak egy végtelenhez közelítő természetes számmal lehet leírni.

– Szóbeszéd szerint az RTL Klub vezérigazgatója csak oldalazva tud bemenni még a legnagyobb csapóajtón is, mert akkora lett az arca, hogy csak így fér el. De sas nem kapdos legyek után.

– Az RTL Klub vezetői abból indulnak ki, hogy az intellektuális képességek sorrendje a világban nagyjából a következőképpen néz ki: Teremtő, Jézus Krisztus, RTL Klub-vezetők, majd utána jön a mindenki más, a világ összes Nobel-díjasa, professzora, szakértője.

– Vidáman, nagy átéléssel beszopták a cumit.

– Szép csendben vissza fognak kullogni a hátsó lépcsőn.

Az interjú egyik legfontosabb mondata mégis ez:

Ja, hogy a reklámadó most politikai fegyverként is lett használva? Hát, van ilyen az életben.

Én viccen kívül azt szeretem Deutschban, hogy az esetek egészen nagy részében frankón elmondja, mi nyomja a szívét. Itt például hosszasan, de szórakoztatóan fejtegeti, miért csaptak az RTL fejére: hát mert nagy volt a pofájuk. De Deutsch nálam sokkal színesebben fogalmaz, ő így mondta:

Az „egyéb politikai törekvések" szerintem arról szóltak, hogy a jelentős részében „a nekünk mindent szabad" féktelen állapotában lévő magyar médiavilágnak az egymás után két parlamenti választáson is kétharmados felhatalmazást kapó, hatalmas társadalmi támogatottsággal rendelkező kormány azt mondja, és most idézem Orbán Viktor más összefüggésben éppen önök által felemlegetett állítólagos kötcsei kijelentését: „A fák nem nőnek az égig." Még mielőtt évtizedes tapasztalataitok alapján tényleg elhinnétek, kedves médiamunkások, hogy ez az élet rendje a világnak ezen a részén, jobb, ha tudjátok, nektek sem szabad mindent!

Vagyis a reklámadó tényleg politikai bunkósbot, de nemcsak az RTL-t akarták megfenyíteni vele, hanem az egész elszemtelenedett magyar sajtót.

Advertisement

Hogy ez egy mindenható portás vagy kiképző őrmester hozzááálása, aki dagadó nyaki erekkel ordítja a megrettent előfelvételiseknek a lenti laktanyában, hogy:

Mi ez az elbillenés, az istenit, NEHOGY MÁ JÓL ÉREZZÉK MAGUKAT, szétszórom magukat a fehér isten faszára?!

Hát igen, olyasmi. De legalább pontosan tudhatjuk, hányadán állunk.

Ez - iróniamentesen mondom - dicséretes őszinteség. Azt ugyanis politikusok között a rendszerváltás óta rendszeresen megfordulóként igazolhatom, hogy bár minden magyar politikai erőt irritálni szokott a sajtó puszta léte is, a Fideszt egészen extrém mértékben. Az okát is sejtem ennek: miután megalakultak, ők lettek a magyar és nemzetközi sajtó kedvencei, de olyan hisztérikus fokon, amit ma már nehéz akár el is képzelni. Nick Denton Gawker-tulajdonos akkoriban, még igen rezervált és finnyás Financial Times-tudósító korában egyszer szabályos himnuszt írt arról, hogy ha a Fidesz abbahagyja a nacionalisták gúnyolását és képes lesz valamilyen modern patriotizmust megfogalmazni, a jövő csodás uralkodó pártja lesz. De amikor az SZDSZ a Fidesz háta mögött összeállt a komcsikkal, a sajtó egy része pedig példátlan fordulattal gyakorlatilag egyik hétről a másikra köpködni-gyalázni kezdte az addig körülrajongott fiúkat, a fideszesek előbb nem értették, majd ádáz gyűlölet kelt ki bennük. Minden tetves újságíró iránt. Ennek az utórezgéseit szívjuk meg most, és erről a zsigeri érzésről beszélt most dicséretesen kendőzetlenül Deutsch.