Az indexes Eurológus mutatott egy videót az Európai Bizottság elnökének rigai szerepléséről, amit egy francia tévéműsorban raktak össze. Jean-Claude Juncker lábai előtt heverek!

Én is írtam már róla korábban – nem a régebbi orbános vagy a cipraszos, hanem a svájci affér kapcsán –, hogy a luxemburgi politikus egyre futóbb futóbolondnak tűnik, és többé-kevésbé köztudomású az is, hogy nem ma kezdte a gegmesterkedést. Viszont annakelőtte senkit sem izgatott mifelénk, hogy mikor mit cselekszik – Luxemburg kicsi és elég jelentéktelen –, érthető, hogy csak akkor került az érdeklődésünk homlokterébe, amikor elkezdte rángatni és pofozgatni szegény kis Miniszterelnök Urat. Azokon az értelmezéseken egyrészt elég jól elröhincséltem, melyek szerint végre valaki érdemeinek megfelelően csicskáztatja a szemét diktátor Orbánt, másrészt viszont összességében úgy éreztem, ennyire hülye nem lehet az összeurópai politika egyik legfontosabb szereplője. Sőt az is eszembe jutott, hogy teljesen kész van a csávó, meg hogy amilyen az elnök, olyan az Európai Unió és így tovább.

Nemcsak negatív hangütésű kommentekben nyilvánultam meg ezzel kapcsolatban – ez alatt a poszt alatt –, hanem a levlistánkon is volt egy rövid polémiánk Inkei kollégával, aki azt állította, hogy Juncker király arc, én meg azt, hogy konkrétan idióta.

És most itt van ez a videó – amit eredetileg álmékodva készültem végignézni, csakhogy ember tervez, isten végez, vagyis azon kaptam magamat, hogy egyre szélesebb a vigyor az arcomon. A zanzánál meg majdhogynem harsányan kacagtam már. Nemcsak a pofonos, de a homlokcsókos és a nyakkendős részek is tökéletesek, az ez ki? megjegyzésekről már nem is beszélve.

Azt írja az Eurológus, hogy a francia műsorban – amiből én csak egy-két szót értek, de úgyis a látvány a lényeg – is azt mondják, politikus nem viselkedhet úgy, mint Juncker.

Advertisement

Könnyen lehet, hogy így van, de engem ezek után egyáltalán nem érdekelnek a diplomácia írott és íratlan szabályai, és ennek jegyében – Inkeit is megkövetve – rögzítem: megvilágosodásom van. Vagyis mostantól úgy gondolom, szórakoztatóbb figurát talán még soha nem láttam a nagypolitika színpadán. Hogy egyébként rábíznám-e a hazám vagy az Európám sorsát? Nyilván nem. De senki másra sem, úgyhogy hagyjuk is a nagy szavakat és az egyéb hülyeségeket, inkább mulassunk. Semmi értelmet semminek!