Miután írtunk arról, hogy legenda-e az ingyen dolgozó, illetve a meló fejében fizető bojtár, több érdekes levelet is kaptam. Mindenki azt mondja, a vidéki kis irodák és a budapesti tévésztárok a legszemetebbek. Egy pályaelhagyó ügyvédnő plasztikusan festette le az esélyeket vidéken.

Két levelet választottam ki a beérkezettekből. Az elsőt azért, mert érthetően mutatja be, mit is jelent az, amikor vidéki bojtárként kapsz is pénzt meg nem is, és úgy fizetnek neked, hogy előfordulhat: te leszel kénytelen perkálni az iroda tulajdonosának. Ezen felül világos – bár elkeserítő – ívet húz a pályakezdés nyomora és a későbbi emigrálás közé:

ügyvédbojtár témakörben, saját tapasztalat, nem hallott.:)

X. megyében éltem, 2009-től dolgoztam ügyvédjelöltént egy egyéni ügyvédnél. A fizetésről szóló megegyezés - minimálbér természetesen, aminek a feltétele: magam keresek magamnak ügyfelet - azon túl persze, hogy ellátom a főnököm által rá testált munkákat - ezt grátisz, a tanulás kedvéért - a magam szerzett ügyeket önállóan intézem - értsd, felkészülés, beadványok megírása, tárgyaláson ügyfél képviselet - ezért cserébe a munkadíj teljes egészében engem illet meg, ami úgy értendő, hogy le kell dolgoznom a munkabérem és járulékai teljes összegét, különben természetesen vissza kell adnom a pénzt, viszont ha ezen felül keresek, azt az összeget viszont megtarthatom...

hozzáteszem, másoddiplomásént végeztem a jogot, munkatapasztalatom is volt már bőven, korábban a közszférában is dolgoztam, nagy ismerettségi körrel rendelkezem, így nem okozott számomra teljesíteni a feltétételeket, de nagyjából elképzelni sem tudom, hogy mondjuk ennek 23-24 évesen hogyan lehet eleget tenni.

Emellett hozzátartozik, hogy a főnöömtől semmit nem tanultam, semmiben nem segített, mindent magamnak kellett kitalálnom, megoldanom, illetve kijárnom. Sokat segített az, hogy az első percben jelentkeztem a jogi segítségnyújtói illetve a kirendelhető ügyvédek névjegyzékébe - természetesen a főnököm nevén - így kapott ügyeim is voltak szép számmal.

Amit biztosan tudok, a megyében ez a bevett gyakorlat. Hozzáteszem, mivel kis megyéről és nagyon belterjes megyéről van szó, ügyvédjelölt jobbára a családtag, ismerős. Akinek nincs helyben hátországa, inkább Budapesten próbálkozik, vagy máshol igyeszik a 3 év kötelező gyakorlatát letudni.

Két éve Németországban élek McDonaldos alkalmazottként, mely munkával nagyjából ötszörösét keresem mind az ügyvédbojtári minimálbérnek, mind pedig annak a bérnek, amit bármely otthoni munkámmal, legyen az bármilyen szintű, és a három diplomámmal, melyek - közgazdász, jogász, gyermekjogi szakjogász - bármikor is megkerestem... Öt évet adtam az életemből a jogi egyetemnek, további három évet adtam a gyakorlatban ahhoz, hogy a végére teljesen kiábránduljak a magyar igazságszolgáltatás rendszeréből, a jogásztársadalom képmutató mivoltából, az egész poros-úrimuri-földbirtokos-feudális viszonyrendszerből, olyannyira, hogy mindent szögre akasztottam azért, hogy a 9 éves lányom egy olyan világban nőhessen fel, amiről én azt hittem, hogy elérhető otthon, amiért én elkezdtem a jogot tanulni.

Mindehhez még hozzáteszem: summa cum laude végeztem, 5 év alatt, tehát nem credittologatós csúsztatásos rendszerben szereztem valami papírt, munkám volt bőven, sok is, és igen, a gyakorlati idő után szakvizsgázhattam volna, és elkezdhettem volna egy önálló praxist - csak már nem maradt meg a hitem addigra... :p

A másik sztorit azért választottam, mert összefoglalóan benne volt több más levél tartalma, a vidékinél jobb budapesti helyzettel, konkrét összegekkel, a sztárügyvédekkel, illetve azzal, hogy hogy manapság már egyáltaláén nem könnyű bojtárt találni, annyira felhígult a mezőny:

Olvastam a cikked az ügyvédjelölti fizetéssel kapcsolatban, mint néhány éve szakvizsgázott ügyvéd, megírnám, hogy hogyan látom a helyzetet.

Amit én közepes budapesti magyar és nemzetközi irodákban tapasztaltam, az az , hogy mindenhol adtak fizetést. 2008-2009-ben, közepes (10-20 fős) magyar irodában a kezdő jelöltek minimálbérrel kezdtek, fél év után 110-130 ezer között volt a nettó fizetésük, igaz, minimálbérre bejelentve. Egy másik, hasonló méretű magyar irodában 2010 tájékán a két éves tapasztalattal rendelkező ügyvédjelöltek kb 130-150 ezret kerestek úgy, hogy a teljes fizetésük be volt jelentve. Nemzetközi irodákban manapság 200-240 ezer közötti fizetést kap egy tapasztaltabb jelölt, itt sem kerülhet szóba az, hogy csak a fizetés egy részét jelentik be.

Az általad írtak vidéki irodáknál és budapesti “sztárügyvédeknél” fordulhatnak elő. Vidéki nagyvárosokban dolgozó jelöltekkel találkoztam, akik elmondása szerint dolgoztak már olyan helyen, ahol vagy nem kaptak semmit, de legalább a járulékokat fizették utánuk, vagy még azt is nekik kellett fizetniük. A vidéki kollegák elmondása alapján ez jellemzően nem azért történt, mert a tyúkperes vidéki ügyvéd irodája nem termelt elég bevételt, éppen ellenkezőleg: az ilyen gyakorlatot folytató ügyvédek vidéken jellemzően a városi ismert ügyvédek voltak, akiknek állandó ügyfeleik voltak a komolyabb helyi vállalkozók és az önkormányzatok. A budapesti “sztárügyvédek” gyakorlatáról csak hallottam.

A fentiekkel együtt úgy látom, hogy nagyon visszaszorulóban van az ingyenmunka gyakorlata, a minimálbér vagy 100-110 ezres fizetések viszont léteznek. Ennek több oka is van:

1. Nagyon sok ügyvéd tényleg alacsony bevételt tud kitermelni. Ez jórészt abból fakad, hogy tehetségtelen, szinte írástudatlan emberek is vígan el tudják végezni valamelyik rosszabb jogi egyetemet kettesekkel, utána pedig próbálnak tyúkperekből, büntetőügyekből, ingatlan-adásvételekből és családjogi ügyekből megélni. Egyikben sincs nagy pénz és sokszor a munka színvonala is csapnivaló. Ilyen ügyvédek régebben megtehették, hogy ne adjanak fizetést, mert annyi jelölt volt, hogy Dunát lehetett velük rekeszteni. Mostanában egyre inkább rákényszerülnek a minimálbér kifizetésére, mert sokkal kevesebb jelölt van, és még sokkal kevesebb, aki ingyen elmegy dolgozni (erre még később visszatérek).

2. A “sztárügyvédek” jellemzően közismertebb büntetőügyek miatt lettek ismertek, a munkájuk és szakmai tudásuk színvonala erősen hullámzó. Általában büntetőügyekkel foglalkoznak, ahol egy-két nagyobb üggyel lehet egész normális pénzeket keresni, de jellemzően nem ebben az ágazatban van a legtöbb pénz. Ők megtehetik, hogy azért, mert szerepelnek néha a tv-ben és emiatt sokan azt hiszik róluk, hogy megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyek, ne adjanak fizetést vagy az idők szavának engedve, minimálbért fizessenek.

3. Régebben boldog-boldogtalan ügyvéd akart lenni, ma ez már nem így van. Egy mostanában készített tanulmány szerint a jogi egyetemen végzettek 20-25%-a megy el ügyvédjelöltnek.Eleve kevesebben járnak most jogra, mint 10 évvel ezelőtt, a most diplomázók pedig már nem fognak szívesen ingyen vagy minimálbérért dolgozni, ha egyszer azt látják, hogy a közigazgatásba vagy cégekhez normális(abb) fizetésért is el tudnak menni. Ezért létező jelenség az, hogy felduzzadt a “selejtes” ügyvédjelöltek száma. Nagyon nehéz lett normális, talpraesett és angolul jól beszélő jelöltet találni, de az angolul nem beszélők közül is kevesen ütik meg a mércét. Persze annak külön bája van, amikor minimálbért fizető ügyvédek panaszkodnak arra, hogy ez a mai fiatal nemzedék nem motivált semmire, nincs bennük lelkesedés és nem akarnak heti hat napot dolgozni.

A fentiek alapján az látható, hogy az ügyvédjelöltek foglalkoztatásában is tükröződik a különböző színvonalú irodák helyzete. A kis budapesti vagy vidéki irodák próbálnak kis ügyekből bevételt termelni, ami az utóbbi időben elnehezült (kevésbé költenek a magánszemélyek ügyvédre). A közismertebb büntetőügyvédeknek viszonylag jól megy, de azért ott is vannak hullámok. A nagyobb magyar és a nemzetközi irodák, ahol komoly céges és állami ügyfelek vannak, továbbra is vonzó bevételeket tudnak termelni és az ügyvédjelölteknek is tudnak értelmezhető fizetéseket adni. Ezért nem szabad általánosítani a fizetésekkel kapcsolatban, mert egy tehetséges és talpraesett jelölt, aki jól beszél angolul (és ne adj’ Isten, még egy nyelven), el fog tudni menni egy nagyobb irodába, ahol sokat tud tanulni és normálisan fog keresni. Aki kevésbé tehetséges/szorgalmas és nem beszél idegen nyelveket, az pedig magára vessen, ha elmegy minimálbérért vagy ingyen dolgozni.