Az Apple termékei egyet nem bírnak: ha tényleg használják őket. De a telefonom most olyan erényeket csillogtat, mint az első Terminátor, amikor már leégették a húsát. Az is kiderül, miért nem érdemes szervizbe járni.

A Macbook Air klassz laptop, ha nem gépelnek rajta, vagy legföljebb operettkapirgálás folyik a billentyűzetén. Becsületes, kétujjas munkától ilyen állapotba kerül:

A kábeles külső billenytűzet masszívnak néz ki, de pár hónap után az sem állja a strapát:

Ezek után a telefontól sem vártam sokat, de hosszú hónapokig meghökkentően ruganyosnak bizonyult. Miután egy-két hét után kivettem a vele együtt vásárolt, irtó ronda ütés- és vízálló tokból, hirtelen egy csomószor elejtettem, de nem lett semmi baja. Ebből levontam a következtetést, és így használtam tovább.

Úgy pattogott, mint egyszeri fideszes a guillotine-múzeumban, de soha nem lett ebből semmi probléma, szinte kívánta a napi edzést.

Mindaddig, míg egy különösen csúnya négyes szaltó után megadta magát a kő lépcsőházban. Gyors előlapcsere, és az édes élet folyt tovább.

Advertisement

Advertisement

Egy hétig. Aztán megrepedt szegény. Biztos az új előlap miatt! De most már nem volt pofám olyan hamar lecseréltetni, így kipróbáltam, meddig bírja. Elképesztő módon lassan két hónapja funkcionál így, üzemszerűen, romjaiban.

Ha nagyon elidegenedtél a gépek és kütyük uralta modern világtól, neked is ajánlom, hogy hagyd haldokolni a gépeidet. Az Utolsó Órák ugyanis váratlanul humánus, de legalábbis szerves lényre utaló vonásokkal ruháznak fel egy telefont.

Ebben szerepe van annak is, hogy a készülék elvileg hermetikusan elzárt belseje a réseken keresztül végre összebarátkozhatott a zsebtartalmammal. A bal felső sarokra pillantva például egy rakás szívmelengető emlék tolul fel: paprikás pirított tökmagot csak meccs előtt szoktam venni Kispesten, a sínek mellett táborozó fószertől. A paprikaszemcsék remekül érzik magukat a telefon belsejében. A mellettük táborozó zöld törmelék eredetéről elképzelésem sincs.

Sponsored

A nagy gomb irtó sokáig rezzenéstelenül tartotta magát, majd váratlanul kifolyt a bele, vagyis az alátétgumija, ő pedig végre kimerészkedhetett a neki éltehosszig elrendelt síkból. Micsoda buja életöröm, micsoda váratlanul feltörő energiák! Másfél évesen persze érthető, ha egy gomb kiváncsi és világot akar látni.

A morzsákra tört kijelző újra megtanít örülni egy egyszerű weboldalnak, egy mínuszos hírnek vagy egy primitív játéknak is, ha sikerül leolvasni, így általános kedélyjavítónak is megteszi. Az pedig, hogy ha túl erősen nyomom meg az érintőképernyőt, a látvány csíkosan kezd vibrálni, visszahozza a gyerekkorom tévézéseit.

Advertisement

A megújult, humanizált Iphone meglepő módon abban is segít, hogy jobban figyeljünk a minket körülvevő igazi világra. Embertársainkról nem is beszélve. Amióta lyukas, érzékeny arra, ha esőben telefonálok vele. Ilyenkor szigorú, de igazságos nagybácsi módjára nevel engem: egy-két óráig fogadja ugyan a hívásokat, de én nem hallok semmit, a hívó viszont mindent. Ez egy rakás emberhez sokkal közelebb hozott, mint bármikor, hiszen még sosem hallottak intim kettesben hosszan, ocsmányul káromkodni.

Ezekhez képest apróság, de fontos apróság, hogy mióta ilyen a telefon, a mozgásom lassabb, megfontoltabb, érettebb lett, és mindig megnézem, hogy nem hagytam-e rágót, félig szopott cukrot, kutyakaját, horgász-etetőanyagot vagy más hasonlót a zsebemben.

Advertisement

Ha jobb emberré akasrz válni, egy tanácsom van:

ne menj többet szervizbe!

(Fotók: Nagy Attila/Cink, kivéve az egy-két életlent, azok az enyémek)