Ma van Jimi Hendrix születésnapja, 72 éves lenne a gitárzseni, aki foggal is úgy szaggatta a húrokat, ahogy az oroszlán tépi a szavannán a zebrát.

Amikor a semmiből feltűnt, úgy tartottak válságértekezletet az amerikai gitárosok, mint a magyar költészetet évek óta csöndben megreformálni akaró Babits és Kosztolányi Ady berobbanásakor. Ha csak a Monterey-popfilmből vagy a Woodstock DVD-ből ismerjük Hendrixet, abból is lejön, hogy minden fellépése egy voodoo-szertartás volt. Mintha arcodba kapnál egy vödör csirkevért.

Hendrix nem egy Leslie Mandoki volt, de nem is ambicionált életműestet a Müpában. Az egyetlen közös az lehet bennünk, hogy mindkettőjükkel találkozott Zalatnay Cini. Ami biztos, hogy beteljesítve az önfelégető zseni minden sztereotípiáját a hajviselettől a kezelhetetlenségig, Jimi Hendrix nem akart örökké élni. Úgy fulladt bele a hányásába egy hotelszobában 27 évesen, ahogy Attila az orra vérébe a nászéjszakáján.

Advertisement

De ha a szupernyolcas pornóvideója helyett a három albumával (Are You Experienced, Axis: Bold as Love, Electric Ladyland) halhatatlanná váló Jimi Hendrix nem hal meg, hanem életben marad, és Phil Collinsszal együtt föllép az 1985-ös Live AID-en, amikor a nyugati világ zenészei összeálltak, hogy megmentsék Afrikát, akkor negyvenhárom évesen úgy nézett volna ki – nem bíbor ködön át, hanem tisztán –, mint idősebb Alexandre Dumas. Legalábbis így gondoljuk mi és a kétszázmilliós szoftverünk.

Egyébként Marokkóban – ami a hatvanas években olyan volt a rockzenészeknek, a hippiknek és az LSD-ző New York-i értelmiségieknek, mint ma Dubaj a magyar playmate-eknek – van egy település, amit úgy hívnak, hogy Jimi Hendrix City. Ott vajon milyen lehet az adófizetési morál? (Abban is egészen biztos vagyok, hogy ott a legkisebb a száz lakosra jutó négyzetcentiméternyi gyomorfekély nagysága.)

A legenda szerint ott írta Hendrix a Castles Made of Sandet, amelyet egyébként legalább annyi tengerparti település követel magának, mint ahányan versenyeztek Homéroszért, sőt ahány korcsmában megfordult Ady. Nem kérdés, hogy miért. Mert olyan, mint Dumas-Hendrix. Egyszerűen kurva jó.