Vasárnapra kerestem valami jó programot, ahova nyolcéves lányommal kinézhetünk. A vizasimogatás sajnos egy nappal korábban volt, a Gyereksziget kicsit messze esett, viszont még tartott a kőbányai Szent László Napok az azonos nevű téren - szerencsét próbáltunk.

Kellemes kirakodóvásárt rendeztek be a Lechner-féle templom köré, aminek nagy előnye, hogy mindenki körbejárja az épületet és észrevesz rajta egy csomó klassz részletet. Az elhelyezés azért is előnyös, mert a templomnak és a fáknak köszönhetően a nagyszínpad előtti placc is árnyékban maradt - pedig a tűző nap minden korán fellépő előadó legfőbb ellensége.

Persze azért a fő vonzerőt nem ez jelentette.

Csokikakiló Mikulás és társai

Kíváncsi lettem volna például a koncertekre, hisz tudva levő, hogy Kőbányán már évek óta ki van tiltva a playback az önkormányzati rendezvényekről (amit a főváros csak idén vezetett be, a Budavári Sörfesztiválon pedig ma is virágzik a műfaj). Ám azok sajnos csak később kezdődtek.

Láttunk viszont egy Laár András fellépést, ami elképesztően zseniális volt, annak ellenére, hogy délután egykor állt a színpadra. Nem ismerek még embert, aki egy órás műsor 95%-át tudja úgy megtölteni kaki-pisi-fingás vonalon mozgó témákkal, hogy a produkció minőségi marad és 6-tól 66 évesig mindenki jól szórakozik.

Advertisement

Na de! Nem is ez volt a legeslegnagyobb szám, hanem a mellékes. A játszósarok, amit sok fesztiválozó csak olyan megtűrt dolognak tart, pedig akinek van gyereke, az tudja, hogy valódi áldás!

Persze ezeket legtöbbször letudják olyasmikkel, hogy kiraknak egy nagy halom ceruzát, színezőlapokkal (amiket elfúj a szél), esetleg van arcfestés - de ennyi.

Gyerkőc

Itt viszont egy csomó népi játék volt kipakolva, a gólyalábaktól a "gerendán húzd magad egy hordónig". Az összes játék elképesztően egyszerű volt, a többségük otthon is elkészíthető. A körülbelül 10-15 eszközcsoport és a 30-35 gyerek körül egy nyugdíjas korú házaspár sürgött forgott elképesztő intenzitással.

Advertisement

Mint Eszter nénitől - Pintér Istvánnétől - megtudtam, fűzfőiek és 25 éve csinálják a Gyerkőcöt. Ez lett ugyanis a vállalkozásuk neve. Merthogy ma már az, de vagy 12 évig szerelemből csinálták, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.

Az egész azzal kezdődött, hogy Balatonfűzfőn a tanácselnök megkérte az akkori vezetőóvónőt, hogy a városi ünnepségre szervezzen valamit a gyerekeknek. Összefogott hát a gépészmérnök férjével és elkészítettek pár játékot. Ez olyan jól sikerült, hogy a következő évben is meg kellett ismételniük. Aztán volt ott valaki egy másik településről, elhívta őket magához, ahol aztán ismét felfedezte őket valaki és így tovább.

Soha nem álltak neki programot szervezni, az egész szóbeszéd alapján terjedt el fél Magyarországon. Ezen a hétvégén például három különböző helyen voltak.

Advertisement

Ami igazán kiemelkedővé teszi őket a hasonló profilú csapatépítő tréninges szervezetek közt, azok egyrészt a házi készítésű eszközök. Másrészt pedig - ezzel szorosan összefüggésben - a nagyszülőknél vagyunk az udvaron életérzés.

Na de mik vannak náluk?

Íme néhány példa:

Gólyalábazás. A nagy trükk, hogy a hónod alá fogd a botot, úgy könnyebb!

Karikahajtás. Leselejtezett biciklikerekekből, hozzá hajlított szerszámnyelű hajtókákkal, az egészhez egy remek tartó van kialakítva. István bácsi úgy karikázott vadul a szülők és a földre tett limonádés poharak közt, mint egy tini deszkás. Öröm volt nézni.

Óriás marokkó. Lekvárfőzőkanál-nyélnyi darabokkal.

Csövön gurított golyót csapni kalapáccsal. Na ezt egyetemen is csináltuk, állítólag egyszer Várszegi Asztrik apát is játszott ezzel egy Gyerkőc-rendezvényen.

Advertisement

Dugópöccintés. Messze ez a kedvencem. A legolcsóbb és legegyszerűbbnek tűnő. Az asztal szélére raknak egy üveget, a tetejére egy parafadugót. Kinyújtott karral el kell menned mellette, és megállás nélkül lepöccenteni róla a dugót a középső ujjaddal. Baromi nehéz.

Májkrémes konzervdobozok ledobása teniszlabdával. Páratlan élmény egy harmincéves darabon, amit ráadásul bárki felállíthat otthon a maga kertjében is.

Kétszázas szögek. Egyet leszúrnak a földbe, a többit úgy kell rápakolni, hogy egy se érjen le.

Stb., stb., stb.

Sajnos Pintér István és neje az idén nyáron nyugdíjba vonul (innen is), mert kicsit megerőltető már nekik a Suzukiba gyömöszölt szabadtéri játszóházzal járni az országot. Szóval a fenti poszt PR-értéke sajnos nulla: a Gyerkőcöt nem nagyon lehet már meghívni szinte sehova.

Advertisement

De ötleteket adni talán tud: készítsetek otthon rém egyszerű játékokat kerti partikhoz, tuti beválnak!


Cink a Facebookon: fb.com/cinkhungary, Zubreczki Dávid a Twitteren: @boogiepapa