Hogy buliztak a fideszes celebek, amikor nem bírják a hangos zenét?

Az első és utolsó ember, aki az életemben bekopogott hozzám, hogy halkítsam le a zenét, Nagy Viktor vízipólókapus volt, amikor szomszédok voltunk. Nagy a hétvégén a Fidesz-buliban csapatta.

Jó tíz éve volt, egy újlipótvárosi társasházban, én a földszinten laktam, ő az elsőn. Szombat délelőtt volt, nem emlékszem arra, hogy különösebben hangos lett volna a zene, ami, ha jól emlékszem, vagy Ramones volt, vagy Kispál.

Fogalmam nem volt, hogy ki az a Nagy Viktor, de a főbérlőm mondta korábban, hogy az egyik szomszéd a vízipóló-válogatott egyik tagja, az ajtóban álló csávó pedig pont úgy nézett ki, mint egy vízipólós: nálam magasabb, szekrénnyi felsőtest. Utólag rákerestem a neten, ő volt.

Mondta, hogy halkítsam le egy kicsit a zenét. Odamentem az erősítőhöz, és amennyire fizikailag lehetséges volt kicsit elmozdítani a volumét, annyival lejjebb vettem. Elbúcsúztunk. Soha többé nem láttam, és azóta se kopogott be senki hozzám, hogy halkítsam le a zenét, pedig azóta volt már igazán hangos is.

Időközben megismertem egy másik Nagy Viktort, aki a hajamat szokta levágni, valamint egyszer kölcsönadott egy tudományos ismeretterjesztő videóhoz egy pár 45-ös magassarkú cipőt, amikor még az Indexben dolgoztam.

„Függöny” – írná most ide Schaffer József, a skandináv bloggerlegenda.