Ha elképzelem a száz évvel ezelőtti pesti utcát, önkéntelenül is fekete-fehér kép jelenik meg a szemeim előtt. Persze ez épp úgy marhaság, mint az egykor festett ógörög szobrokat fehérnek képzelni, hiszen az akkori város épp olyan színes volt, mint a mostani.

Csak nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni az egykori fotók erejét. Éppen ezért megrázóak azok a profin kiszínezett archív felvételek, amiket Vincze Miklós gyűjtött össze az io9-on.

Ami igazán erőssé teszi őket, hogy ez nem a vásári színezés, ahol a fekete-fehér fotókba festettek bele a "képírók". Ezek tényleg oylanok, mintha színesek lennének. Legfeljebb a stílusuk üt el egymástól: egy részük "régi színes" hangulatú, egy részük akár tegnap is készülhetett volna.

Advertisement

Vannak köztük ugyan híres történelmi események is, mint amilyen ez az 1946-os atomrobbantás a Bikini-atollon:

(via Imgur)

Ám számomra valami miatt sokkal megrázóbbak a portrék. Alighanem azért, mert a távoli, kicsit misztikus hírességek, akiket gyermekkoromban valami tankönyvben láttam kicsiben, csúnyán nyomtatva - és persze fekete-fehéren -, hirtelen hús-vér emberekké válnak. Nekem sokkal megrázóbb ez, mint a valóban megrázó történelmi események (amelyek amúgy szintén szép számmal szerepelnek az összeállításban).

Íme pár kedvenc képem:

Ruth Orkin: Albert Einstein, 1953

Mark Twain, 1899-1901 körül

Che Guevara

Charles Darwin

(via Imgur)

Alexander Gardner: Abraham Lincoln, 1865

(via Shorpy)

Yousuf Karsh: Winston Churchill, 1941

George Orwell

Yousuf Karsh: Ernest Hemingway, 1957

(via reddit)

Jó lenne ilyet látni magyar hírességekről is. További képek az eredeti posztban.

A külön nem jelölt képeknél a színezés Mads Madsen munkája. Nyitókép: Yousuf Karsh: Albert Einstein, 1948 (via Imgur)

Advertisement