Nem az olcsó vegaheccelés, hanem egy vajjal megkent és kaviárral borított fél bagett mint ebéd lebegett a szemem előtt, amikor megvettem a Stührk Vegetáriánus Kaviárt. 750 forint körül volt egy doboz, a bagettel együtt kijöttem egy ezresből, mert vajam az volt a hűtőben. Az az igazság, hogy utólag abszolúte megmagyarázhatatlan módon ott a boltban valahogy azzal intéztem el magamban a kaviár vegetáriánusságát, hogy biztos vega táppal etteték a halat, aztán amikor bent szerkesztőségben kiraktam az asztalra, akkor lett világos, hogy ez tényleg egy algából készült kamukaviár. Ennek akkor még direkte örültem.

A dobozfedél lecsavarása után a látvány fantasztikus. Olyan egészséges, csillogó, mélyfekete kaviárszemek tárulnak elénk, mint Lázár János frissen belőtt haja. A Fidesz digós sármőrének frizurájával ellentétben az algakaviárt egy kevés fekete szaft teszi még kívánatosabbá. Az első kóstolófalat után nyilvánvaló is lesz, hogy az algakaviár igazi élettere a filmforgatások és fotózások világa.

Advertisement

A dobozba beleszagolva máris itt az első figyelmeztető jel, a jellegzetes illat szinte teljes hiánya. De ez semmi ahhoz képest, amikor az ember az első kaviárszemeket próbálja szétnyomni a nyelvével a szájpadlásán, de a dolog nem sikerül. Az algakaviár ugyanis nagyjából olyan állagú, mint a műfűre szórt gumigranulátum. Amikor ennek ellenére sikerül szétharapni egy-egy szemet, kiderül, hogy az első benyomásokra rácáfolva nem tökéletesen íztelen vagy gumiafromájú, hanem olyasmi, mintha az ember elrágcsálna egy darabka tengeri füvet. Kétségtelenül van tengeríze, de egyáltalán nem úgy, mint a halikrának.

A legésszerűbb felhasználási módja az, ha munkaidő végén bekenjük vele a korábban lelépett kolégánk klaviatúráját, aztán vidáman hazamegyünk, mert biztosak lehetünk benne, hogy a másnapi munkakezdéskor a kaviár ugyanolyan szépen fog csillogni a blinnetyűkön. Igazi halikrával ezt nem lehet megcsinálni, addigra rég összetöppedne.

A Stürk Vegetáriánus Kaviár ügyesen megcsinált, látványos termék, de pont annyi értelme van, mint tengerifűből kis darabkákat szakítani, aztán golyókat gyúrni belőle. Ha nincs más lehetőségünk, elmegy, de ha nem egy kopár, magányos szigeten élünk, szinte biztosan akad jobb szórakozás. És olyan hülye meg ki lenne, hogy a golyócskáit a végén meg is egye?