Mármint ezt a 444-es cikket, amiben Anarki remekül és szemléletesen összefoglalta, hogy mi miért és hogyan történt és történik a New York Timesnál, és amiből kiderül azt is, hogy az egész nyavalygás, ami még megy a hagyományos vagy milyen sajtó berkeiben – ami nem úgy vélik ketté, hogy print és online, annál sokkal keményebben, és amiben én mellesleg nagyon sok időt eltöltöttem –, teljesen felesleges, reménytelen és kilátástalan.

Nem-nem, egyáltalán nem fog visszalendülni az inga. Igen-igen, lesz igény minőséginek gondolt tartalmakra évek múlva is, csak azt nem népes szerkesztőségek fogják előállítani. A világ nem pusztul, óriási tévedés, a világ átalakul. Hogy ez a klasszik újságíróknak esetleg nagyon fáj – a zeneiparból élők sem voltak boldogok, amikor éhen haltak –, az más kérdés.

Advertisement

Ti csak olvassátok tovább azt a tartalmat, amihez kedvetek van, akik meg készítik nektek, azok oldják meg a saját problémáikat, ahogy tudják. Más választásuk nincs, nem igaz?

Azt majd egy-két év múlva megmondom, hogy konkrétan mi hol is vagyunk – voltunk, leszünk – ebben a még különösnek, de számunkra mindenképpen izgalmasnak tűnő képletben.

Grafikon: New York Times/Buzzfeed/444