Legalábbis ami a sorbanállást illeti.

Tegnap, azaz szerda este, negyed kilenc után nem sokkal olyan hosszú sorba botlottam a Deák térnél, amilyet én személy szerint még nem láttam. A tömött emberkígyó a Paulay Ede utca sarkától egész az Anker közig, kicsit még tovább is nyújtózott, kábé így:

Mivel a sor eleje a Paulay sarkon lévő Ulipus könyvesboltban tűnt el, elsőként rögtön azt gondoltam, hogy biztos valami világhírű író dedikálja új kötetét. Kérdeztem a kint ácsorgó biztonsági őrt, hogy mi történik, és elárulta, hogy Frei Tamás mutatja be és dedikálja legújabb, csak itt és csak most kapható könyvét. "Ejha, jó sokan vannak" - mondtam, mire ő: "Délután négy óta ez van, az Erzsébet térig ért a sor már akkor is." "A betyárját, nem semmi" - mondtam, elköszöntem, és a sor végére érve kattintottam egy képet a könyvre várókról a mobilommal.

Advertisement

Nem számoltam meg, de kábé kétszáz méteres lehetett a sor este nyolc után. Legutóbb talán csak a Nemzetiből kitúrt Alföldi utolsó rendezéseire jegyet vásárolók alkottak hasonlóan tömött és hosszú sorokat Budapesten, igaz azok félig-meddig protestsorbanállók voltak, eléggé explicit politikai üzenettel szívükben. Itt most csendesen diskuráló, majd kezükben két-három-négy kötettel boldogan távozó embereket láttam csak.

Nem is tudom, hogy fogalmazzak. Nem kedvelem különösebben Freit, de elismerem, hogy ért ahhoz amit csinál. Mármint nem a regényíráshoz, hanem a(z ön)marketinghez.

Sponsored

UPDATE: juteszembe Cozumel hozzászólásáról, ti miért állnátok sorba, vagy szűkebben: melyik író könyvbe rótt autogramjáért lennétek hajlandók órákig sorban állni? Bevallom, én nagyon örülnék, ha Neil Gaiman újra Magyarországra jönne, valószínű, hogy kibírnék egy hosszabb sorban ácsorgást az ő kedvéért.

Fotó: Nagy Attila és Google Maps