Arról sajnos egyelőre nincs információnk, hogy a nemzeti konzultációra hívott célszemély mit válaszolt, de a helyzet különös iróniája mindenképp elragadó. A találatot köszönjük Z.-nek.

Update

Időközben elértem Aladint, aki a fenti kérdésre ezt válaszolta:

Még nem volt időm rá, csak tegnap este vettem észre a levelet. Ma munka után (amit nem loptam el senki elől) fogom elolvasni.

Ezenkívül elmondta még, hogy nagyon régen, egyéves kora óta él Magyarországon – mint ebből az újságcikkből is kiderül, az apja szír, az anyja pedig magyar –, és tizenhat éve dolgozik Siófokon, most egy szállodában. Rengeteg ismerőse van, és általában sokan keresik, hogy szerezzen nekik munkát. Viszont amikor lenne munka, akkor szinte senki sem jelentkezik. Most is lenne hely recepciósnak, felszolgálónak, pultosnak, konyhalánynak, nem is éhbérért, de nemhogy nem tolonganak az emberek, hanem nincsenek sehol.

Hát ezt szerette volna közölni Aladin a konzultációs plakátokról.