Jó reggelt, Magyarország, jó reggelt, magyarok! – mondta a miniszterelnök a Várkert Bazárban, de előtte végigment egy csomó topikon. Sok újdonság nem jött elő évértékelésileg, de hogy harc lesz itt, jó tudni. A demokrácia pedig nem liberális, nem is illiberális, hanem jelzőtlen most.

Ha harc, legyen harc

Mikor már azt hittem, a veszprémi bukás tanulságait kihagyja Orbán Viktor – fél órája ment a buli minimum –, végül mégis elővette. Hétfőn olyasmin merengtem, hogy ha nem hajtanak végre komoly fordulatot a fideszes fiúk, bajban lesznek. Hát fordulatnak aligha nevezhető, ami a miniszterelnöki szavakból kikerekedett!

Abból ugyanis, hogy a híveik elégedetlenek velük, két következtetést vont le. Az egyikről röviden beszélt, a másikról hosszan. Röviden: valószínűleg tényleg nem találták meg a helyes arányokat, és a jövőben több egyeztetésre, megegyezésre és konzultációra lesz szükség.

Advertisement

Hosszan: talán nem harcoltak eléggé vagy elég jól. Azt hitték a második kétharmad után, hogy nyugodt kormányzás jön, hadakozás nélkül, de rosszul hitték, kiderült, nem lesz egy nyugodt percük sem. Állandó támadások vannak, negatív kampány van, és ha nem lesznek résen, rossz vége lesz ennek. Így járt pórul Antall József, így jöttek vissza a szocialisták 2002-ben is.

Márpedig ők nem jöhetnek vissza. Mert akkor elölről kellene kezdeni mindent. Aki azt hiszi, a demokráciában van végső győzelem, súlyosan téved. Úgyhogy fel kell kelni a karosszékból, nem szabad finnyáskodni, babérokon ülni, dolgozni kell. A polgári világban küzdeni kell, a polgári Magyarországért harcolni kell, egy a tábor, egy a zászló, jó reggelt.

Polgári Magyarország

Jöttek a régi szlogenek, hogy ne hiányozzanak a jobboldali szakíróknak és választóknak. A GFG politikai gondolkodó által megtaposott szókapcsolatot már-már az ezredforduló környékén tapasztalt lelkesedéssel-intenzitással használta Orbán Viktor. A rezsicsökkentésről kb. egyszer volt szó – azt meg kell védeni a ravaszdi Brüsszellel szemben –, a polgárokról minimum tízszer. Ez megy majd ezentúl megint. A polgári Magyarország ennek a kereszténydemokrata alapokon álló néppártnak – mármint a Fidesznek – ugyanis konkrétan a vezércsillaga. Kösz, GFG!

Keményen dolgozó emberek

Ez meg az új topik. Ahogy azt az újság megírta, éppen úgy lett: nem biztos, hogy ezek a keményen dolgozó emberek – akiket neveztek már a rendszerváltás veszteseinek, bérből és fizetésből élőknek és melósoknak is, mondta Orbán – lesznek az új rezsicsökkentés, de hogy központi szerepük lesz a döntéshozatalban és a kommunikációban, az biztos. A kormány a következő években őket célozza meg, kapnak több pénzt és jobb körülményeket, aztán hátha el lehet – a nyugdíjasok után – őket is csaklizni a szociktól és a Jobbiktól. A keményen dolgozó magyarok százezreit be kell engedni a polgári társadalomba – igen, oda –, el kell takarítani előlük az akadályokat, lehetővé kell tenni, hogy felemelkedjenek.

Demokrácia

Az orbáni demokráciának nincs jelzője. Hogy nem liberális, tiszta sor, de az illiberális kifejezés nem hangzott el most. Az nyilván igen, hogy az Európa előtt álló őrült nagy kihívásokra képtelenség válaszolni a liberális multikulturalizmus keretei közt. Ezért bár Magyarország elközelezett NATO- és EU-tag, ezzel együtt elengedte az utóbbi években:

  • a neoliberális gazdaságpolitikát
  • a megszorítások politikáját
  • a multikulturális társadalom téveszméjét
  • a liberális társadalompolitikát
  • a politikai korrektség dogmáját

A liberálisoknak ki lett még osztva még néhány maflás – anélkül húsz éve nem megy –, többek közt egy Bence György-idézet felhasználásával:

A liberálisok nagyon toleránsak, csak a fasisztákkal szemben kérlelhetetlenek. Hogy rajtuk kívül mindenki fasiszta, arról nem ők tehetnek.

Ezen mindenki nagyon nevetett. Az az igazság, hogy én is.

Szuverén és kezdeményező

Európa előtt hatalmas kihívások tornyosulnak. Egyelőre azt sem tudni, hogy ez még a válság vége, vagy már a válság utáni új világ. A követő-reagáló küpolitikának ilyen körülmények közt lőttek, szuverén-kezdeményező külpolitika kell. Nem írhatják meg mások a jövőnket. Ideje megtanulni egyenragú félként nézni a külföldre. A szuverén és kezdeményező külpolitikának vagy komoly hadsereg, vagy gazdasági sikerek képezhetik az alapját. Hadseregünk mérete és fegyverzete – szerencsére, mondom én – nem alkalmas arra, hogy a szuverén külpolitika alapja legyen, ezért fontosak a gazdasági sikerek. Az is szerencse még, hogy a mértéktartás is fontos. Hogy ne járjunk úgy, mint Tigris a Micimackóban, aki túl sokat ugrált. De ha minden stimmel, Magyarország nemsokára ismét Közép-Európa éllovasa lesz!

A magyarok különös anyagból vannak gyúrva

A magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt. Vagyis még nem vesztette el a józan eszét. A magyarok mindent másképpen csinálnak. Zavaros népség vagyunk, de megoldjuk a saját problémáinkat. Csak szolgák lehetünk, ha nincs függetlenségünk. A nemzeti függetlenség jobb életet ad. Minden valamirevaló ország igyekszik saját modellt megvalósítani. Van finn, osztrák, bajor modell. Azt még nem tudni, a magyar modellt hogy méri majd meg az utókor, de a nemzeti politika korszakát éljük, és vannak vívmányok, eredmények.

Miről beszélt még Orbán Viktor?

Arról, hogy Magyarország óriási sikereket ér el minden szóba jöhető területen. A gazdaság nő, mint a bolondgomba, az infláció le van törve, a bérek is nőnek, a foglalkoztatás dettó, a devizahitelesek meg vannak mentve, kevesebben halnak meg, többen születnek, többen házasodnak, kevesebben terhességmegszakítanak stb. Nem mellékes: Orbán Viktor egy Magyarország erősödik! táblával díszített pulpituson beszélt.

De nem árt a szerénység

Megkérdezték a székely Mózsi bácsit, hogy tényleg mindenhez ért-e. Mindenhez is, válaszolta.

Miről nem beszélt Orbán Viktor?

Általában a fiatalokról, közülük is arról a több százezerről, akik elmentek Magyarországról, és most Nyugat-Európában dolgoznak és élnek.

Mi következik mindebből?

Az, hogy a Fidesz még inkább beleáll a bunyóba. Hogy kivel fog pofozkodni? Aki szembejön.

Kinek lesz ez jó?

Azt még nem tudom. Nem vagyok jós!