A glamkorszak bőrruhás sztárja 72 éves korában halt meg ma, áttétes prosztatarákban. Élete viszont példa volt arra, hogy a poptörténet tele van jó sztorikkal.

Alvin Stardust már harmincéves elmúlt, amikor popsztár lett belőle, pedig már a hatvanas évek elején is énekelt egy Shane Fenton & the Fentones nevű együttesben, ahol kicsit bizarr módon ő lett az új Shane Fenton, miután az eredeti meghalt tizenhét éves korában.

Advertisement

Akkor többek között Fenton édesanyja kérte a tizenéves Bernard Jewryt, hogy énekeljen ő az együttesben, és így fennmaradhat a fia emléke. Ennek a zenekarnak azonban csak kisebb slágerekre futotta, Jewry pedig el is tűnt egy évtizedre a listákról.

Aztán egy Michael Levy nevű impresszárió (később Tony Blair nagy haverja) és egy Peter Shelley nevű dalszerző (nem a Buzzcocks-vezér Pete Shelley) írtak egy dalt My Choo Ca Choo címmel, amihez kerestek egy arcot, ez lett Jewry.

Őt viszont ki kellett találni, és így lett belőle Alvin Stardust: feketére festett teddy boy-frizurával, barkóval, bőrruhával és bőrkesztyűvel úgy nézett ki, mintha megelevenedett volna az ötvenes évek rock and roll hőskora, és a zene is erre hajazott, Stardust lágy énekhangjával ellensúlyozva mindezt - az ötvenes évek revival amúgy is ment akkoriban.

A dal 1973 egyik nagy slágere lett, és ezt a következő évben sikerült megfejelni, miután a Jealous Mind még No. 1 is lett Angliában. Stardust a korszak egyik sztárja lett, de aztán egy-két év alatt le is áldozott a csillaga, noha egy-egy dallal még észrevétette magát a nyolcvanas években is.

Advertisement

Később musicalekben és gyerekműsorokban szerepelt, és épp az idén tért volna vissza egy új lemezzel, ha nem jön egy gyors lefolyású, végzetes betegség, ami megakadályozta ebben.