Tessék, az exszocialista publicista is megírta azt, amit én is mondok mindig: ha nem esett volna szét az a nyomorult Osztrák–Magyar Monarchia, akkor minden sokkal-sokkal jobb lenne.

Oké, tudom, hogy szét kellett esnie, nem volt más választása, én sem vagyok hülye – vagy ha mégis, akkor másért –, de Hegyi Gyula sem az, amikor így fogalmaz a Mandineren:

Holott a magyarság igazán nagy, Mohácshoz hasonlítható tragédiája az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása volt. A kettős Monarchia részeként hazánk a vezető nagyhatalmak egyikének számított, s a kiegyezés után példátlan mértékű gazdasági és civilizációs fejlődést élt meg. Nem akarok végtelen számsorokat idézni: csak az ipari termelés nyolcszorosára nőtt ötven év alatt. Ráadásul éppen az akkor legkorszerűbb iparágakban, a villamosiparban, a vasúti járműgyártásban, a vegyiparban. A belső piac Salzburgtól Lembergig, a krúdys hangulatú Podolintól Triesztig terjedt, elképesztő méretekben fejlődött a vasúthálózat, a napilapok olvasottsága, egyfajta talán sekély, de általános műveltség. És ami a legfontosabb, a Monarchia belül mindenfajta hitnek, nációnak hazát kínált, kifele pedig sokáig hatalmas és megdönthetetlen birodalomnak látszott.

Aztán meg azt mondja, hogy a törvényszerű széthullás sehogyan sem vezethetett volna önálló Nagy-Magyarországhoz, és bár Trianon természetesen igazságtalan volt, egy 9 helyett 12 milliós haza is ugyanúgy ki kellett volna szolgáltatva a nagyhatalmak kényének-kedvének és később az orosz megszállásnak. Ja, az írás lényege egyébként az – hogy kontextusba helyezzem a fenti idézetet és az egész gondolatmenetet –, hogy nem is maga Trianon, hanem a Monarchia pusztulása volt tényleg súlyos, fájdalmas meg minden.

Oké, én inkább csak poénkodok, amikor felkiáltok, hogy Adjátok vissza a Monarchiámat!, de minden ilyenben van azért komolyság is. De tudjátok, hogy mi a legfurcsább: pénteken is, mikor átmentem a határon Tiszaszigetnél, és Magyarkanizsa felé tartottam, jött valami otthonosság- és szabadságérzés valahonnét. Hogy honnan és mitől van ez, fene se érti. Pedig hát a Vajdaságban pont nem jártam évek óta, és korábban is csak ritkán. Monarchia!

Hegyi Gyula egyébként egy Braun Róbert-cikkre reagált, amiben akkora hülyeségek voltak egymásra halmozva a Trianon által tálcán kínált esélyekről, hogy majdnem dettó reagáltam rá múlt héten, de aztán inkább hagytam a fenébe. Nem kell mindenre reagálni, nem is szabad.

Advertisement