282 áldozata van mostanra Törökország legsúlyosabb bányaszerencsétlenségének, rengeteg bányászról még mindig nincs hír. Úgy hiányzott Erdoğan miniszterelnöknek, mint púp a hátára, de ormótlan, agresszív reakciójával csak rontott a szörnyű helyzeten.

Minden politikus olyan bányabalesetet szeretne, mint a 2010-es chilei. Miután 17 nap rettegés után kiderült, hogy mindenki él odalent, a föld alatt rekedt 33 rézbányász felszínre hozása óriási buli, médiacirkusz és bányamentési brillírozás lett. Senki nem halt meg, a balesetet meglovagoló Piñera elnök még jól is jött ki az egészből.

A chilei bányabalesetnek azonban nincs sok köze a bányabalesetek zöméhez. Azok úgy néznek ki, mint ami kedden történt a törökországi Somában: hirtelen összedől vagy felrobban valami, és rengeteg ember szörnyű halált hal. Pedig Törökország még csak nem is a legrosszabb hely, ahol az ember szénbányászattal keresheti a kenyerét. Kínában, a munkahelyi biztonság fekete lyukában, az 1997-ben publikált utolsó számok szerint csak abban az évben 3273-an haltak meg a föld alatt.

Advertisement

A somai szénbányában pont műszakváltáskor történt a robbanás és az azt követő tűzvész, 787-en voltak épp valahol lent. Közülük 282-en haltak meg mostanra biztosan, de a végső szám 400 fölött is lehet, mert sok bányászt még mindig nem találtak meg. Az áldozatok zömmel megfulladtak a tűzben keletkezett szén-monoxidtól.

Ez már így is Törökország legsúlyosabb bányabalesete, de Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök csak tovább súlyosbította. Több száz ember erőszakos, szörnyű halála nem a legjobb pillanat ahhoz a megfigyeléshez, hogy „az efféle incidensek mindennapos dolgok”, sem ahhoz, hogy 19. századi bányászbalesetekkel példálózzunk, ahogy a szerdán Somába látogató Erdoğan tette. „Szétnéztem a brit történelemben. Úgy 204 ember halt ott meg 1838-ban, amikor összedőlt egy bánya. 1866-ban 361 bányász halt meg Nagy-Britanniában. Egy 1894-es robbanásban 290” – sorolta a miniszterelnök. Szavait elhűlve idézték török twitterezők – még jó, hogy ezt már megtehették, a sértődékeny, egyre paranoiásabb Erdoğan ugyanis márciusban két hétre betiltatta az országban a Twittert.

Nem sokkal ezután jelent meg a híradás arról, hogy a bányászok közül 14-en pontosan hogy haltak meg. Amikor elérték a bánya egyetlen menekülőkamráját, egymásnak adták a kamrában talált oxigénpalackokat, amíg azok mind ki nem ürültek, és mindnyájan meg nem haltak. Holttesteiket egymásra hányva találták meg csütörtökön a mentőalakulatok.

Advertisement

Nem csoda, hogy az Erdoğan vidéki látogatásait kísérő mosolygás és virágeső helyett most autójának ugrott a tömeg. Innen még volt lejjebb. Ma ment körbe a neten, ahogy Yusuf Yerkel miniszterelnöki tanácsadó teljes erővel egy lefogott tüntetőt rugdos. Soma fiataljai csütörtök délután a helyi pártház elé vonultak, ahol azt kiabálták, hogy „Tayyip, te gyilkos”, meg azt is, hogy „Soma szénjében a kormány fog elégni”.

Jó kérdés, hogy valóban így lesz-e. Az Erdoğan-rezsim agresszív taplóságát nem sok helyen lehetne megúszni, de populista, autoriter miniszterelnökségének 12 éve pont azt mutatja, hogy ott valószínűleg meg lehet. Ilyen miniszterelnöke ugyanis nem volt még az országnak. Ő volt az, aki szembement az Oszmán Birodalom romjain épült modern, görcsösen szekuláris Törökország írott és íratlan szabályaival. Nekiment a mindenható hadseregnek, helyzetbe hozta az iszlámistákat, mindezt úgy, hogy mellette ügyesen udvarolt a Nyugatnak. Csak éppen közben több száz ember került politikai okokból börtönbe, a hatalmat pedig mostanra áthatja a korrupció.

Törökországban nagyon sok minden szól a szénről. Az ország a világ hetedik legnagyobb lignitkészletének a birtokosa, de ebből az áramtermelésre alkalmas szénfajtából még így sincs elég ahhoz, hogy az Erdoğan alatt felpörgött gazdaság energiaigényét kielégítse (1990 és 2013 között duplájára nőtt a fogyasztás). Ugyan a somai bánya biztonsági tanúsítványa hivatalosan rendben volt, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a papírok mögött valós biztonsági elvárások is lettek volna. Úgy fest mostanra, hogy a gazdasági növekedés és a kormányhoz közeli üzletemberek sikere fontosabb, mint a biztonság. A kormány csak abban reménykedhet, hogy az augusztusi elnökválasztás előtt ez az egész gyorsan feledésbe merül.

Fotók: Ahmet Sik/Getty Images. A gif Onur Kılıç videójából készült.