A hétvégén Berlinben jártam, életemben másodszorra. A városról most is az volt a benyomásom, hogy lehetetlen pár nap alatt akárcsak kicsit is megismerni, de azért eszembe jutott róla sok minden.

1. Ronda és finom

Amikor hét éve először voltam Berlinben, akkor is meglepett, hogy mennyire ronda, és ez mégis mennyire vonzó is egyben. Valahogy annyira stílustalanul csúnya, hogy ettől lesz izgalmas: egyáltalán nem látni semmi rendszert abban, hogy mi alapján kerültek egymás mellé épületek és városrészek. Az ember az egyik percben a birodalmi porosz fővárosban érzi magát, a másikban pedig már olyan, mintha átteleportálták volna Varsóba.

Ami külön meglepett elsőre, hogy az egykori Nyugat-Berlin mennyivel csúnyább, pedig inkább a volt keletnémet városrészektől várnám, hogy úgy nézzenek ki, mint a velencei Ifi szálló épületcsoportja. Mindezek ellenére csodásan éreztem magam a Kurfürstendamm betonkolosszusai tövében is, ugyanúgy, mint Prenzlauer Berg konszolidált utcáin. Ja és természetesen van egy sereg csodálatos épület is Berlinben, de ettől még a fentiek állnak.

2. Felgyorsult Budapest berlinizálódása?!

Ha már Prenzlauer Berg: hét éve úgy emlékszem, hogy nagyon tetszett a Kastanienallee és környéke, az egymást érő hangulatos, kiülős kávézókkal és butikokkal, most viszont már egyáltalán nem tűnt olyan különlegesnek. Ebben talán szerepe lehet, hogy a környék már érezhetően drágább és elitebb lett az évek folyamán, de szerintem fontosabb szempont, hogy Budapest sokat változott ezalatt a hét év alatt, mégpedig az előnyére.

2008-ban Budapest még vendéglátóipari szempontból épp egy ugrás előtt álló, nem túl izgalmas posztszocialista nagyváros volt, ahol kb. néhány egymást majmoló romkocsmából állt a választék, ha történetesen emberek közé akartunk menni, enni pedig giroszt lehetett esténként, esetleg melegszendvicset. Nem azt mondom, hogy azóta felzárkózott volna a város Berlinhez (ott például nem láttam klasszikus turistacsapda helyeket), de mára pont ebben már nincs akkora különbség, mint hét éve, és ez tök jó.

3. Ahol a legjobb semmit sem csinálni

Egy Berlinben élő barátom mondott még régesrégen valami ilyesmit, hogy sok német városban lehet jól élni, ha az embernek jó állása van, Berlinben lenni viszont akkor is jó, ha nincs. A helyzet tényleg az, hogy az általam ismert európai városok közül egyben sem érzem ennyire azt, hogy mint itt: napokig el tudnék lenni csak azzal, hogy egyik kávézóból mászkálok a másikba, ráadásul itt nem egy vagy két negyedre korlátozódnak ezek a környékek, hanem minimum féltucatra, közülük sokban nem is jártam, például a most felkapott Neuköllnben. De majd máskor, most megtette Friedrichshain is. És nem is rendítene meg anyagilag.

Azt el kell még mondanom, hogy először több okból is komoly előítéletekkel érkeztem Berlinbe, de ezek javarészt gyorsan eloszlottak, amikor azt láttam, hogy tele van a város jobbnál jobb teraszokkal, ahol Che Guevara-pólós fotelforradalmárok és elcseszett művészpalánták helyett zömmel még nálam is unalmasabb külsejű, de lazának tűnő emberek ücsörögtek, és ez pont ettől jó. Egyáltalán, nem úgy tűnt, hogy bárki is túlzottan izgatná magát bármiért, és ez néha nagyon vonzó tud lenni Budapestről nézve. Igaz, a berlinivé lett barátom szerint a helyiek túlzottan is zárkózottak és tartózkodóak, de ez majd legyen akkor probléma, ha odaköltöznék, amit momentán nem tervezek.

4. Egy buszjegyre tucatnyi nevezetesség

Szóval igen, számos európai fővárossal szemben Berlin számomra nem a nevezetességekről szól. Nem mintha ne sétáltunk volna végig az Unter den Lindenen, ne jártunk volna a Brandenburgi kapunál, az Alexanderplatzon vagy a Reichstagnál, de ezeket fél nap alatt be lehet járni. Múzeum előtti sorbanállással sem szívesen pazarlok időt, ha nincs belőle sok, mint most, viszont van egy nagyszerű városnéző módszer:

Az Alexanderplatztól induló, emeletes 100-as vagy 200-as buszok bejárják a legfontosabb útvonalakat, gyakorlatilag turistabuszként is használhatók, pláne, ha olyan céltudatosak és rámenősek vagyunk, hogy lefoglaljuk a felső szinten a legelső üléseket, félóra alatt a lehető legtöbbet lehet látni, nagyszerű szögből méghozzá.

5. Egy pályaudvar, amit nagyon lehet irigyelni

A Déli pályaudvar sorsáról három hónappal ezelőtt fellángoló vitákban többször is előkerült az az érv, hogy a pályaudvarokat tegyük csak ki a belvárosból, semmi értelme behozni a vonatokat a belvárosba, meg egyébként is, egy pályaudvar vonzza a hajléktalanokat és a szemetet. No, ők biztosan nem jártak még a berlini főpályaudvaron, pedig érdemes, és ott van a Reichstag mellett egy köpésre.

Még úgy is tetszett, hogy azért alapesetben olyan nagyon nem szoktam nézegetni a pályaudvarokat, itt is csak épp átszálltunk, de azt így is meg lehet állapítani, hogy ez az a főpályaudvar, ami miatt a hatvanas évek futurista álmodozói előtt sem kéne szégyenkeznünk. Koldusokat vagy pláne szemetet pedig egyáltalán nem láttam errefelé, sőt, másfelé se nagyon.

6. Ha nem erkélyes a lakásod, még lehet!

Ez egész biztos csak az én tájékozatlanságomat minősíti, de itt láttam először olyat, hogy segítenének az erkéllyel eredetileg nem rendelkező házak problémáján: a képen látható vaserkélyeket az ablakok alá erősítik, és kész, máris lehet a napon reggelizni.

Fogalmam sincs, itthon mi kéne ahhoz, hogy az ablakom alá rakassak egy ilyet, de valamiért biztos vagyok benne, hogy az előttem álló bürokratikus útvesztő már a kezdet kezdetén el is venné a kedvemet az egésztől. Közben meg lehet, hogy nem is!

7. Tömegközlekedni jó

Tömegközlekedni nemcsak a 100-as busz vagy a Hauptbahnhof miatt jó Berlinben, hanem mert őrülten hatékony, miközben rengeteget lát az ember. Nekünk különösen olcsó is volt, hiszen a csoportos napijegy maximum öt főre vehető igénybe, mi pedig pont öten voltunk, és öten fizettünk érte 16 eurót.

Így utazhattunk keresztül-kasul a városban, és láthattuk például a Pankow-t a városközponttal összekötő U2-es villamosvonal magasvasúti szakaszát, ahonnét be lehet látni az emeleti lakásokba is (ezt Párizsban is imádtam), illetve így lehet látni igazán, mennyire jól kihasználja a város a folyópartot. Meg azt is, hogy milyen sok a zöld terület a belső kerületekben is, ahol többek között a fák számozásával is igyekeznek védeni ezeket.

8. Legalább te ne hagyd ki a spárgát!

Na, spárgát sajnos pont nem ettem most, pedig tombol a spárgaszezon, ami arrafelé eseményszámba megy. Hét éve viszont pont Berlinben szembesültem a ténnyel, hogy a spárga jóval több annál a növénynél, amiből általában levest lehet főzni, és amitől jellegzetes szagút hugyozik az ember.

Ilyenkor ott majdnem minden étteremben lehet spárgát kapni, elég változatos módokon elkészítve, és ne legyetek olyan bénák, mint én most, hogy kihagyjátok. Mondjuk az igazán bosszantó az lett volna, ha a currywurstot is kihagyom, de azért annyira hülye még én sem vagyok.

Advertisement