A Cannes-ban díjazott filmrendező a Die Weltnek nyilatkozott, és mondott néhány furcsát. Viszont az meglepő, hogy a filmjének pont németországi forgalmazót nem talált.

Nemes Jeles elsősorban a film digitalizációja ellen kelt ki az interjúban, amelyben rendkívül sajnálatos fejleménynek nevezte, hogy Cannes-ban a versenyfilmek közül a Saul fia volt az egyetlen, amit nem új eljárásokkal, hanem hagyományos technikával készítettek és mutattak be.

Advertisement

“A hagyományos filmkészítéshez nagy fegyelem és összpontosítás szükséges, mert a celluloidszalag a digitális adattároló technológiával ellentétben véges kapacitású” – fejtette ki, hozzátéve, hogy a “digitális rendező” akár a végtelenségig ismételgetheti egy jelenet rögzítését, és a vágáskor kiválaszthatja a legjobb felvételt, ami “elértékteleníti a munkafolyamatot”.

A rendező meg is fogadta, hogy a jövőben is csak hagyományos technikával készít filmeket:

Ha a celluloid tíz év múlva halott lesz, akkor felhagyok a filmezéssel. Különben is készülhetünk a harmadik világháborúra, ha meghal a mozi.

A riporter kérdésére ezt bővebben is kifejtette:

Hiszek a kis változások nagy következményeiben a civilizációnkban. Ha hagyjuk a mozit meghalni, az elmond valami egyetemeset is a társadalmunkról: a virtuális valóságról, az önszeretet és a közösségi szellem hiányáról.

A terjesztés nehézségeiről annyit mondott, hogy a filmet “minden ország megvásárolta, még a marslakók is”, de németországi forgalmazó nem akadt.

Advertisement

A rendező szerint a koncentrációs táborokat bemutató korábbi játékfilmek a túléléséről szóltak, és ez a szemléletmód szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán készülhessenek filmek a témáról. A Saul fia nem ilyen, mert “nem a kivételt akarta megmutatni, hanem azt, hogy milyen volt”.

Fotó: AP Images

(via MTI)