A bizonyíték hiánya is bizonyíték. Bizonyíték nem azért nincs, mert nem létezik, hanem mert ezek megsemmisítették. Papp László Tamás vendégposztja a politikai szálak gombolyításáról.

––––––

„Bárki megnézheti, melyik politikussal szexelt Nancy” – önök szerint melyik bulvárlapban jelent meg ez a cím? Egyikben sem. Magyarország legnagyobb (és sokak által legkomolyabbnak tartott) politikai napilapjának online változata közölt ilyen címmel riportot a megölt örömlányról. Bulváros a folytatás is: „Az Apple felhőjéből letölthető a múlt héten az Akácfa utcai otthonában meggyilkolt prostituált, Nancy és – a barátnője szerint – egy ismert politikus partnerének légyottjáról titokban készült felvétel. Csak a kódot kell ismerni hozzá.” Ja, csak a kódot, mi? A cím és a tartalom nagyjából annyira harmonizálnak, mintha jó vastag betűkkel kiposztolnám, hogy mindenkit várok vacsorára. Aztán zárójelben az apró betűs kiegészítés: mindenkit, akinek van kulcsa a lakásomhoz.

Advertisement

De ne vicceljük el a dolgot. Az úgynevezett komoly ellenzéki (demokrata, európai értelemben vett) irányultságú médiának jelentős dilemma, mennyire menjenek le ez ügyben bulvárkonteóba. Az összeesküvés-elmélet a politikában természetesen mindig olyan, mint gyógyszernél a mellékhatás. Ha nincs mellékhatás, főhatás sincs. Egy közéleti esemény hatását azon tudjuk lemérni, hány ilyen teória keletkezik róla. Ezt tudjuk. De van itt más is. Magyarországon a politikai váltógazdálkodás annak klasszikus, hagyományos formájában jelenleg szünetel. Emiatt a jelenség legfőbb kárvallottjának tartható ún. demokratikus ellenzék és a hozzá közelálló média egy kapuzárási pánikban lévő férfire hasonlít. Aki kétségbeesésében rástartol bármire (bárkire), amitől (akitől) az elveszőben lévő macsóságának helyreállítását reméli. De ami elmúlt, ettől már nem jön vissza, a görcsös erőlködéssel csak egyre nevetségesebb, egyre vállalhatatlanabb szitukba keveri magát.

Hát kábé ilyen a mostani fennforgás is. „Welsz Tamás sorsára jutott Nancy?” – tesz állítást kérdésbe csomagolva a Népszava. Állítást tesz, hisz a lányt megölték, a „sorsára jutott” pedig arra utal: Welsz is gyilkosság áldozata lett. Valójában a hivatalos közlés szerint öngyilkos lett, s ezt cáfoló bizonyítékot máig nem mutatott be senki. A hvg.hu annak idején vette a fáradságot és összegyűjtötte a Welsz-üggyel kapcsolatos jobbos és balos konteókat a Magyar Nemzet, valamint a Népszabadság internetes oldalán lévő kommentekből. Érdemes megnézni, tanulságos. Félreértés ne legyen, el tudom képzelni, hogy a lánynak volt kapcsolata politikussal. De még azt is, hogy kapcsolatuk bizonyos részét valamilyen technikai eszközzel rögzítették. A különbség csupán annyi, hogy én ezt – a pártos elméletgyártókkal szemben – bármelyik politikusról el tudom képzelni. Meg annyi, hogy bizonyíték híján nem teszem a képzelgéseimet közhírré.

Az ügyészségi kiszivárogtatások mibenlétét ismerve persze van logika abban, amit a szocik mondanak. „Az MSZP-sek arról beszéltek, hogy ha szocialista politikust videóztak volna le Nancyvel, és a rendőrségnek megvan a felvétel, akkor már rég kint lenne a név a sajtóban.” De nem érdekes, hogy itt is a konteó egyik részének cáfolata tűnik életszerűnek, s nem maga az elmélet? Az áldozat édesapja - orrba-szájba nyilatkozván - konkrétan megemlíti egy ismert közszereplő nevét. Amit az interjúközlő portál, a stop.hu – az objektív felelősségre hivatkozva – nem vesz be a beszélgetésbe. Mert bizonyíték, az nincs, ami persze csak újabb összeesküvés-elméleteket szül. A bizonyíték hiánya is bizonyíték. Bizonyíték nem azért nincs, mert nem létezik, hanem mert ezek megsemmisítették.

Advertisement

Becsületére legyen mondva, a Népszabadság azért a cáfoló hangokat is megszólaltatja. „Egy másik barátnő szerint viszont Nancy kínaiakra specializálódott, elsősorban általuk látogatott honlapokon hirdette magát. Ő nem tud arról, hogy politikus partnere lett volna, ami persze nem kizárt, de szerinte valószínűtlen. Nancynek az RTL Klub Fókusz című műsorában megszólaltatott édesanyja is arról beszélt, hogy lányának nagyrészt kínai ügyfelei voltak. Lánya utolsó partnere is egy ázsiai férfi volt.”

A cáfolat persze kisebbet üt, kevésbé érdekes, nyilván. De tulajdonképpen velem van a baj. Már ha baj az, ami ilyenkor eszembe jut. Hogy a politikusok meg a szekértáboroknak elkötelezett véleményformálók bizonyára rengeteg dologról többet tudnak, mint az átlagember vagy a magunkfajta újságíró. De egyvalamire biztos nem képesek: kívülről látni magukat, milyen groteszk, tragikomikus az egész akkor, mikor egy ilyen ügyből próbálnak kihozni valamit. Mert ez alapvetően erről szól. Kihozni valamit belőle.

Váradi András halálakor még sikerült nagyjából visszafogni azt, ami Nancy halálakor elszabadult. Ott homályos célozgatásoknál nem mentek tovább. Hogy az alcsútdobozi polgármesterjelölt balesetének tényei ellentmondásosak, az a harcos ellenzékiséggel nemigen vádolható Pesti Srácok összeállításából is kiderül. Csak hát az még konteónak is erős volna, hogy a hatalom a jövőbe lát, és tudta, hogy Váradi kocsijának tetejéről le fog esni a rosszul odarögzített létra, s elindul vissza megkeresni a kivilágítatlan kétsávos úton, s akkor egy osztrák nyugdíjas tudatát kívülről irányítva elgázolják.

Ehhez képest a prostikonteó egy fokkal tényleg életszerűbbnek tűnik. Minden relatív, ugyebár. Ám ami pillanatnyilag legjobban látszik ebből, az a görcsös, izzadságszagú erőlködés, hogy finoman akkor is orientáljuk valamilyen irányba (tuggyuk, merre) az olvasót, ha igazából nincsenek bizonyítékok, sőt még a gyanút alátámasztó tények se nagyon. Lehet, hogy lesznek. De momentán nincsenek. S visszamenőleg ugyanúgy nem fogják igazolni azt, amit most csinálnak, miként a Fidesz visszamenőleges törvénykezését sem legitimálja az utólagos pozitív eredmény.