Úgy tűnik, nincs ember, akinek ne lenne véleménye akár a Bambi presszóról, akár arról, hogy ott csak a törzsvendégeknek szabad társasjátékozniuk.

A történetet először az ellentábor által lázadó biciklis punkénekesnek titulált Károly osztotta meg Facebookon, majd tegnap erre csapott le az Index, és ott is olvasható a sztori:

"Melegszendvicsezni és játszani ültünk be a Bambiba. Rendeltünk, majd nekiálltunk volna backgammonozni, mint a mellettünk lévő asztalnál ülő 3 fős társaság, majd odajött a pincérnő, és ez a beszélgetés zajlott le közöttünk:

– Ne haragudjatok, de itt nem lehet ilyet játszani!

– De hát a mellettünk lévő asztalnál is ezt játsszák!

– De nekik szabad! A főnöknő azt mondta, hogy a régiek játszhatják, de az új vendégek nem."

És ha ez még nem lett volna elég, tegnap még a Tumblren is öldöklő indulatokat váltott ki az eset: Almaváry-Babári drámai hangvételű felszólalásban állt ki a Bambi presszót ért elvtelen, aljas és undorító támadás ellen, miután beismerte, hogy hallgatott, amikor a többi szocialista presszót (az Ibolyát, a Kispostást, az Alkotást és a többieket) elveszítettük, de most már elég legyen.

Advertisement

Advertisement

Mi sem természetesebb, hogy azonnal hallatta a hangját az ellentábor is: Bede "Gasztroangyal" Márton egyenesen "a szovjet típusú társadalmi berendezkedés legundorítóbb vadhajtásainak" nevezte a megmaradt régi presszókat, és mások is a bezárása mellett kampányoltak, ugyanakkor szépszámú rajongótábora is van a Bambinak, megjegyezve, hogy a kiszolgálás ott mindig is olyan volt, amilyen.

Én bevallom, időnként előfordulok a Bambiban, főleg olyankor, amikor már ki lehet ülni a teraszra, mert még mindig nem nagyon tudok jobb kiülős helyet Budának azon a részén. Ilyenkor bizony még a melegszendvicsből is enni szoktam, de ezt már csak egészen halkan merem megjegyezni.

(A Bambi presszóról a Stilblog írt egy hosszabbat pár éve, még maga a rejtélyes Oszfolk Ottóné is megszólal!)