Az egyetlen ponton, ahol a gyakorlatban is működhetne a pozitív imázskampány, gulyást és somlóit lehet enni. Mást nem.

Az országimázs megfoghatatlan dolog, a javítását célzó kampányok pedig általában arra jók csak, hogy a közvetlen résztvevők irreálisan jól keressenek kamu melóért. A gasztronómiai vonal ezen belül viszont pont olyan, ahol tényleg lehet azonnali, jól látható és pozitív eredményt elérni. Aki jót és izgalmasat eszik mondjuk egy nagy kiállítás nemzeti standján, az meg fogja jegyezni, tovább fogja mondani a haveroknak, és máris megtörtént a váratlan, tényleg javult az imázs.

De mit fog mondani az, aki a milánói világkiállításon kiváncsi Magyarországra, megéhezett, pont ott jár, és úgy dönt, a magyar bisztróba fog beülni enni? Ahol háromféle ételt árulnak: hideg előétel (felteszem szalámi), gulyás, somlói. Olyan, mintha valaki direkt viccből szemétkedne velünk. Egy ilyen esemény és hely lénye a választék, szellemi és konyhai értelemben egyaránt. Nyilván mutatni kéne valamit abból, hogy mi minden a magyar konyha. A gulyáson kívül, amit mindenki ismer. Ha az elképzelt külföldi egy magyar ételt evett életében, az jó eséllyel gulyás volt.

Advertisement

Mindezt egy árnyékolók nélküli, kietlen térben tömheti magába, 33 eurós, elképesztő áron.

Az az érthetetlen, hogy egy imázskampány nyilván felfelé stilizálná a valóságot, de ennél, ami a Vendéglátás Magazin által az fb-re kiposztolt képen látszik, a sokat gyalázott magyar valóság is sokkal jobb!

A tippet köszönjük Benedeknek!