A Hercegprímás utca 13. kapujában, legalább három méter magasan ott áll a belváros valószínűleg egyetlen olyan tolvajgyalázó üzenete, ami elmenne az új Gödörben is egy slam poetry esten.

Ha esetleg valaki nem tudná képről elolvasni, annak begépeltem a szöveget:

Üzenet a rendszeresen idelátogató tolvajoknak

Meghívó nélkül vagytok nálunk visszatérő vendégek,

hogy száradna el apránként a rákos beletek.

Számtalan esetben okoztatok e ház lakóinak bánatot

és bosszúságot, ház ezért szült benneteket erre a földre

drága édes anyátok? Biciklik, száradó ruhák és még

sorolhatnám sokáig, semmi sincs biztonságban előletek,

érjen a májatok bokáig. Nyilván a rend őrei nem

jelentenek most sem megoldást és ezt mindenki

jól tudja, devajon meddig jártok szerencsével, meddig

jár a köcsög a kútra? Ezzel az ígérettel írom nektek

ezeket a sorokat, hogy ha egyszer meg akadtok a rostán,

szilánkosra töröm férges csontjaitokat. Amikor a

jajveszégekléstől az éjszaka csendje egy pillanat alatt

elillan és az ablakokban a fény felvillan, na akkor

van az a pillanat, hogy szánjátok bánjátok

bűneiteket, de a ház lakóitól ne reméljetek kegyelmet! (Ismeretlen szerző, 2013)

Ha hatalmamban állna, ezt küldeném érettségi tételnek jövőre, mondjuk ki lehetne elemezni a Laár Andrási értelemben vett urbánus/vidéki költészet stílusjegyei alapján.

Advertisement

A slam poetry-ről pedig annyit, hogy én egyszer voltam ilyen esten, az is Miskolcon volt, ja igen, meg élőben hallgattam azt is, ami miatt a 444-nek később helyre kellett igazítania magát, szóval nem én leszek az az ember aki pálcát tör a műfaj felett, csak annyit akarok elmondani, hogy Magyarországon nem született jobb slam poetry a Rapülők Túr dö flanca óta. Köszönöm a figyelmet.

Fotó: Klág Dávid / Cink.hu