A miniszterelnök szombaton tartott előadást a Magyaroszág Barátai Alapítvány – ilyen is van, tudtátok? – 2. világtalálkozóján. Az ötperces videóban majdnem minden topik megvan egyben, olyan töménységben, amiről publicisták és rendes magyar emberek eddig csak álmodhattak.

A nyugat-európai tabuk koordinátarendszerét szétfeszítő dilemmáktól a cselekvő autokratikus rendszerek teljesítményének dicséretén, a multikulturalizmus kudarcának felhánytorgatásán át egészen addig, hogy milyen óriási sikereket aratott Magyarország, mióta Orbán-kormány van.

Advertisement

Utóbbiak közt ott van az is, hogy több százezer embert mentettek ki az adósságcsapdából.

Viszont Európa rossz úton jár, amikor a szabadság további kiteljesítésében látja a jövőt, azzal, hogy szabaduljunk meg a nemi és a nemzeti identitásunktól, illetve azoktól a gondolatoktól, melyek szerint az isten teremtett bennünket. Ezektől nem fogunk megszabadulni.

Itt nem fogunk tudni engedni, inkább legyen rossz a megítélésünk, de ezekben a kérdésekben nem fogjuk azt hazudni, hogy mi egyetértünk, nem, az igazság az, hogy a magát progresszívnek tartó gondolati iránnyal, ami Európában ma erős, mi nem értünk egyet.

Nekem most már az a benyomásom – a tavalyi viharos tusnádfürdői buli óta –, hogy a Miniszterelnök Úr mindig csak egyet lép. De mindig lép, amikor helyzetbe – úgy értem, a szimbolikus beszédre fogékony közönség elé – kerül. Csak lép, lép, lépeget. Igazából az a kérdés szerintem, hogy meddig akar és tud ellépegetni. Hogy hol van a cél?

Advertisement