De hát a csuda se gondolta volna, hogy ez lesz belőle: egyszer csak azt mondták a lányok, hogy nézzük meg, milyen egy éjféli mise, hisz még soha nem néztük meg. Hát jó, nézzük, mondtam.

Mindez még vacsora és számlálás előtt történt, mármint a felvetés, aztán tizenegy után tényleg összekaptuk magunkat és elmentünk. A Szent István bazilika volt az első számú célpont, nagy nehezen be is jutottunk fél tizenkettő után nem sokkal, de éppcsak, akkora volt a tömeg, hogy semmit sem láttunk, csak hátakat, még Rogán Antalt sem – hálistennek, ha belegondolok mélyebben –, nemhogy konkrét és spirituális látnivalókat.

Advertisement

Úgyhogy mentünk tovább, egyenesen az Avilai Nagy Szent Terézbe, a Király és a Nagymező sarkán. Ott sokkal jobb volt a helyzet, még ha nem is tökéletes, vagyis rendes leülős helyet nem kaptunk, de látni és hallani legalább lehetett messziről. Egész jó volt és kedves, eléggé bírom a füstölő illatát, és szerintem igazán szépen énekeltek az emberek. Kicsit izgultam előtte, hogy kinéznek majd a katolikusok maguk közük, ahogy állunk ott némán, de eszük ágában sem volt. Nézelődtek más nézelődők is szép számmal. Egy szó, mint száz, kár, hogy nem egyenesen oda mentünk, mert mint utóbb kiderült, a mise előtt volt egy kis orgonakoncert is.

Hát ez van, majd máskor.

Mindazonáltal arra csak ma jöttem rá, hogy egyrészt még soha nem voltam katolikus misén – templomban nyilván rengetegszer, bírom őket, erről írtam is nyáron –, és az idén már szinte csak ez hiányzott, hiszen református esküvőn és bármicvón például simán előfordultam.

Lehet, be kéne iktatni még az ortodox karácsonyt is januárban, igaz, az már jövőre lesz.

Advertisement